Már nem vagyok a régi. Sajnos. Hetek óta érzem, hogy - ahogyan azokban a guszta tévéreklámokban mondják a szimpatikus hölgyek - valami nincs rendben itt belül (és most tessenek hozzágondolni, hogy laza eleganciával a gyomrom tájékára mutatok). Hosszas vajúdás után úgy döntöttem, nem bízom magam (figyelem: termékmegjelenítés következhet!) semmilyen joghurtra, sem a bifizus efenzisre. (Tényleg, mi a fene lehet ez?! Beírtam a Google-ba, és csupán egy találatot adott ki, igaz, azt 0,13 másodperc alatt, de nem lettem okosabb.) Szóval, csak elmentem az orvoshoz. Az emésztésemmel van baj, és ezzel nem mondott újat. "Lusta" a gyomrom, hangzik ez népiesen, és a rendszertelen, gyors étkezéseknek + a stressznek az eredménye. Hiába na, nem csak a mosónők, de az újságírók is korán halnak - ezt szegény Albert Ferenc (Alfi) kollégám mondogatta, Isten nyugtassa, aki már több, mint két éve nincs köztünk... Kaptam öt féle gyógyszert, amiből hármat egymás kiegészítéseként, órarend-szerűen kell szedni, a másik kettőt meg csak úgy. Neki is fogtam, ami azt jelenti, hogy a trióból bevettem az elsőt, mellé meg a másik kettőből egy-egy szemet, és gondolatban utánuk kiálltottam: na, most aztán rendezzétek le ott belül egymás között a dolgot, és csend legyen.
Már nem vagyok a régi. Sokszor úgy érzem, nem csak az étkezések miatt van baj az emésztésemmel. Mintha például a magyarságtudatommal is baj lenne. Pedig én istenbizony igyekszem, és sosem akartam más lenni. Például az elmúlt hét vége is megviselt, és ez már nem az első eset volt. Pár hónapja például részt vettem egy olyan előadáson, melyen a nagy tudású, neves előadó (mondták, hogy az) azt mondta, hogy szerinte magyar iskolákban semmi mást nem kellene tanítani, csak a magyar kultúrát, más kultúrákat pedig csak annyira kellene figyelembe venni, amennyiben az szükséges a magyar kultúra megértéséhez. Meg azt is mondta, hogy bármely nemzetiségű tudósnak, aki komolyan akar foglalkozni a tudományokkal (mindegy melyikkel), előbb a magyar nyelvet kellene elsajátítani, mint legősibb nyelvet, melyen leginkább kifejezhető minden tudás, s melynek 65%-a ma is a "sziklaszilárd ős nyelv". Én meg, aki szinte születésemtől bírom ezt az ősi nyelvet, amire a sok tudós csak áhítozik (ha meg nem, az nem is igazi tudós, ugye), csak néztem bambán. Mintha a gyomrom táján nem lett volna rendben valami. Biztos már megint a sok gyomorsav. Visszatérve a hét végéhez, hát megint kapott a magyarságtudatom. De biztos velem van a baj, kevés a befogadó képességem. Vagy megint túl sok volt a 24 órára jutó nemzetféltés. Foglalkozási ártalom, mint a rendszertelen étkezés, aztán jön a baj. Meg tán az sem tesz jót, ha olyanokat hallok bizonyos igen tiszteletre méltó fogalmakról beszélni, akiktől nem várnám el az okítást, mivel tudom, hogy ők csak a "nép" számára tartják azokat megfontolandónak, magukra nézve nem. Na, ilyenkor is mozdul a gyomor...
Már nem vagyok a régi. Sokmindent nem vesz be a gyomrom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése