Padlót fogtunk

Már-már szállóige lett a Való Világ című televíziós műsor (na, most talán kicsit elvetettem a sulykot) kapcsán, hogy senki sem nézi, de mindenki tisztában van a történésekkel. Meglehet, ezt a mondást is a reklámkampánya során találták ki, de jól mutatja, hogy tulajdonképpen sokan cikinek tartják - egyrészt a műsort, másrészt bevallani, hogy ők ezt nézik. A statisztikák szerint nézettsége minden más műsort "agyonver", ezáltal az RTL Klub is vezet a kereskedelmi csatornák versenyében. Bár azt, hogy "kereskedelmi", nem is kellett volna külön említeni, hiszen a nem-kereskedelmiek hozzá sem szagolnak az élbolyhoz. Én nem a "cikisége" miatt mondom, hanem mert tényleg nem nézem. De becs'szóra. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen kívülálló vagyok, hiszen az lehetetlen: beszélnek róla az utcán, megjelenik a hírportálokon, és persze tudom, hogyan működik, hiszen annak idején, mikor még újdonság volt, még talán érdekesnek is tűnt. A tegnap este láttam/hallottam olyan fiatalokat az utcán, akik mobiltelefonjukon követték a szavazást. Mert, hogy az este párbaj volt, vagyis valakinek a nézők szavazatai alapján ki kellett esni. (Zárójelben mondva, megnézném én azt a szavazást, hogy mennyire van irányítva...) Lényeg a lényeg, a végébe valahogy belecseppentem, amikor két hölgy (sic!), bizonyos Gigi és Éva idegesen várta, hogy ki megy, és ki marad. Persze volt halálos csend, meg idegtépő időhúzás, hogy aztán kiderüljön, az Éva a nyerő.

 Természetesen szoros versenyben. Na, de ami ezután jött, na az kiakasztott. A nyertes nem tudott hova lenni örömében, rohangált, visitozott, és egyszer csak a padlóra vetve magát hemperegni kezdett. Hát, csodás volt. Na, ez kell a népnek. Nem véletlenül történt a szavazás sem, tudtam meg azóta, mivel ez az Éva korábbi botrányaival megalapozta, hogy neki ott kell lenni. Hát ott van. Bent. És továbbra is hozzájárul a nézettséghez. Mert azért a főszereplő mégis csak a statisztika.