Többször elmentem már mellette, de sosem figyeltem meg.
Most igen.
Egy sírkő a sok között, nem messze a magyar-román határtól.
Lajos három évvel volt idősebb Ilonánál, mindketten még az első világháború előtt születtek, az akkori Magyarországon. Nagy valószinüséggel a két világháború között kötöttek házasságot szülőhelyükön, de már Romániában. Aztán egyszer csak újra Magyarország állampolgárai lettek a második világháború idején. Lajosnak is be kellett vonulni katonának, és már nem lehetett messze a világégés vége, amikor 1945-ben meghalt. Távol szülőföldjétől, ismeretlen helyen nyugszik, talán egy tömegsírban, ezért irathatták a sírkőre, hogy érte még a harang sem szólt... Mindössze 36 éves volt akkor, felesége pedig 33 évesen maradt özvegy. Nem tudjuk, hogy voltak-e gyerekeik, de bárhogyan volt, nem lehetett könnyű, már újra Romániában. És azt is látni, hogy 59 évvel élte túl férjét, s mivel neve nem változott, arra lehet következtetni, hogy nem ment újra férjhez. Élt 92 évet, annak kétharmadát özvegyként.
Kilenc sorban 101 írásjel.
Két élet.
Egy kisregény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése