2012. június 15., péntek

Annyira rossz, hogy már jó

Teljében a foci EB.
Például a spanyolok 700 passzt jegyeznek egy meccsen, az olaszok amint vezetést szereznek mind sérülten fetrengenek a gyepen, a németek csak pontosan és szépen, a görögök meg az írek - na, szóval ők is ott vannak.
Tehát nagyjából mindenki hozza azt, amit várni lehet tőle.
A magyar foci mégis beverekedte magát a hírekbe most is. Igaz, nem a sporthírek közé, hanem a bulvárba. Az egyik kereskedelmi tévében a műsorvezető mint egy kvízkérdést tette fel: melyik magyar csapat indulóját látták a legtöbben a videómegosztón? Hát nem a Fradi, sem a Debrecen, meg nem a többi híres klub a listavezető, hanem a megyei kettőben (ötödosztály) szereplő, Pest megyei Albertirsa csapata.

                                                                                                        (Illusztráció: ize.hu)
Szerintem nem is véletlen, ebben van spiritusz, meg - ami a legfontosabb - humor. Úgy értem, a magyar bajnokságot nézve nagyon fontos, hogy a focidrukkernek legyen humora, mert az egy vicc egyébként is. Ezekben az ötödosztályosokban meg értékelni kell, hogy magukat sem veszik halálos komolyan - itt meghallgathatod az Albertirsa himnuszát - ahogy az egyik hozzászóló írta: annyira rossz, hogy már jó.
Megérdemelték, hogy az Esti Showder-ben is szerepeljenek, hiszen a Queen együttes "The show must go on" című dalának dallamára elmondják, hogy egyaránt nem retten(né)nek meg sem a Bayern-től, sem a Celtic-től, de még magától a Monorierdő félelmetes gárdájától sem.
Ez, ugye egy régebbi himnusz, amiért pedig megint hírekbe kerültek, hogy újra hallattak magukról: újabb dalt írtak. A csapatkapitány nyilatkozott, és elmondta, tudatosan úgy írták (ők maguk, ahogy a korábbit is) a szöveget, hogy lehetőség szerint ne rontsa az összhangot rím, és a lehető legborzasztóbb legyen. Összejött nekik.
De szerintem nem lett olyan rossz, hogy például a Nóta TV-ben ne léphetnének fel valami házibulinak nevezett műsorban. Tudod, ahol a szívem nyitott kapujáról, meg a lelkem ragyogásának öleléséről énekelnek a fékezett lelkesedéssel örjöngő publikumnak. Bár, szerintem a focisták nem égetnék magukat olyan helyen. A jelek szerint ennél több eszük van.
Ha pedig focit akarunk, akkor továbbra is nézzük az EB-t.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése