Aztán persze jött a szenzációs hír, hogy öngyilkosságot kísérelt meg - a román -főleg kereskedelmi- hírtévék tele voltak vele aznap.
Ellenálltam a kísértésnek, hogy rögvest írjak az eset kapcsán, mert, bár fenntartásaim voltak, úgy gondoltam, mi van, ha mégis igaz, mármint úgy igaz, ahogy először előadták, akkor meg ne kezdjek itt vagdalkozni. Hát, úgy tűnik, nekem, illetve azoknak volt/lesz igaza, akik kétkedve fogadták a hírt. Már, nem mintha nagy éleslátás kellett volna hozzá (néhány részlet itt).
Először is, aki öngyilkosságra adja a fejét, úgy értem valóban, az szerintem olyan lelkiállapotba kerül, hogy nem véti le. Ha ráadásul lőfegyverrel teszi, és komolyan gondolja, akkor valóban tuti módja van. A túlélő öngyilkosok ellenben kevés kivételtől eltekintve inkább jelzésnek szánják tettüket. Nem ez a kategória ellenben a volt miniszterelnök (illetve a hozzá hasonlók): alkossunk új kifejezést - ő egy "túlélési öngyilkos". Meg kell valahogy úszni a börtönt, időt kell húzni, ki kell kecmeregni a slamasztikából. Kórházba kell kerülni - szokásos forgatókönyv. Mármint a fehérgalléros bűnözőknél, hiszen a piti tolvajokat azonnal lesittelik két cső tengeriért, vagy fél zsák krumpliért is. Ha januárban arra kellett volna fogadni, hogy a volt miniszterelnök kórházba kerül-e a börtön helyett - na, arra fogadtam volna. Pontosabban mégse, hiszen úriember biztosra nem fogad.
Egyre több részlet derül ki - lásd pl. a fentebb megjelölt forrást - arra nézvést, hogy egy megrendezett tragikomédia volt az egész. Ami nem csak a börtönbe vonulás elodázására jó, de még szimpátiát is ébreszt némelyekben. Ezt most komolyan mondom, a saját fülemmel hallottam egy betelefonálós román rádióműsorban, amint egy hölgy azt mondta: ezek után el kellene engedni szegénynek a büntetését, hiszen most megbűnhődött!
Nem tudok befejezésül mást mondani, csak amit januárban is mondtam: "abban az országban, ahol még Iliescut is sokan bálványozzák (Ceauşescut már nem is említem), ott egy politikus nem tud annyit lopni, csalni, hazudni, hogy fanatikus rajongói elforduljanak tőle."
Amott már nekem volt egy vitám a témáról Szeghalmi Örssel. És tényleg nem okvetetlenkedni akarok. Nem is gondolom azt, hogy el kellene engedni a büntetését, bár ez a büntetésesdi is sántít, mert nem egyéb egy bandaháború újabb állomásásnál. Nastase csak annyban különbözik a többiektől, hogy őt elkapták a lasszóval. Hasonló esetekben megpróbálok a másik fejével gondolkodni de nem értem, mi értelme volt ennek az egésznek. A kérdésem a következő, és tényleg nem költői kérdés, mert érdekelne rá a válasz: Ha ezt megrendezték, mi a fenét reméltek tőle? Nyilvánvaló, hogy ezzel a megrendezett vagy nem megrendezett esettel semmit nem oldottak meg. Akkor meg mire lett volna jó? Nastase nem tartozik a számomra kedves emberek közé, nem védem. Csak annyit látok, hogy megzavarodott, összeomlott, ezzel az egésszel
VálaszTörlésjobban lenullázta magát, mintha szó nélkül besétált volna a börtönbe. Egy gyenge ember, aki még ahhoz sem volt elég bátor, hogy megölje magát. Nastase már nem számít, szerintem. Ettől mélyebben már nem lehet valaki. Határozottan zavarónak tartom, hogy annyit foglalkoznak vele. Minek? Csaba lényegében már megadta rá a választ: az egész csupán médiacirkusz. Hagyják már azt a szerencsétlent, hogy küzdjön a saját démonaival.
Én úgy gondolom, hogy lehet ő egy összeomlott, meg megzavarodott ember - bár ezt nem nagyon hiszem, inkább most is számító, sunyi - de az sem jogosítja fel, hogy megússza azt, amit egy ország ellen elkövetett. Ezek most nagy szavaknak hangzanak, de ő, és a hozzá hasonlók miatt tart ott az ország, ahol. Az egy másik történet, ahogyan az egész igazságszolgáltatás működik. Vagy nem is másik történet - hiszen ő, és a hozzá hasonlók miatt tart ott az ország, ahol- de ezt már mondtam.
TörlésÚgy gondolom, hogy az öngyilkossághoz valójában nagy bátorság kell (kivéve a kóros eseteket), szerintem az "ahhoz sem volt elég bátor" megfogalmazás egyrészt ezért igaz, másrészt nem is akart ő öngyilkos lenni, hanem valahogy ki akart bújni a felelősségrevonás alól. Lehet, nem is hitte, hogy ez vele megtörténhet - jellemző a "nagypolitikusokra", hogy törvényen felülinek hiszik magukat.
Végeredményben abban egyetérthetünk, bedutyizása nem azért történik (ha), mert az igazságnak mindenekfölött győznie kell ebben az országban, hanem mert valakinek éppen az az érdeke.
Hogy lenullázta-e magát? Mernénk mérget venni rá, hogy egyszer nem tér vissza hősként, áldozatként, ha fordul a széljárás?
Börtön után elképzelhető politikai karrier, de egy öngyilkossági kisérlet után nehezen. Nem amiatt nullázta le magát, hogy korrupt ügyletei miatt börtönbe került, hanem azért, mert gyengének mutatkozott. Szánalomkeltéssel még senki nem csinált politikai karriert, legalábbis én nem tudok róla, hogy erre példa lett volna. Persze, én nem vagyok szakértő, de erre akár mérget vennék.:)
VálaszTörlésNa ez az a ritka eset amikor bánom hogy nem sikerült...Hogy tudnám most sajnálni BOMBONEL-t,ez a beceneve.Szoval aki halja adja át,ha vesz egy kis vizet a szájába és ugy kapja be a pisztolycsövét garantáltan szétmegy az a kis cuki feje,ezt valahol olvastam és soha nem hittem hogy valakinek szivböl fogom ajánlani....
VálaszTörlés