Ezen a szakaszon nagyon is komolyan kell venni őket, megéri 50 - 60 km/h -nál nem többel hajtani. Mióta viszonylag sűrűn járok arra, megtanultam ezt, főleg este és éjszaka őzek, szarvasok kalandoznak az úton, az árokparton, de vaddisznó mellett is mentem már el karnyújtásnyira. Legutóbb, néhány napja jártam arra, éjfél körül, és talán most láttam a legtöbb őzet. Pontosan nem tudom mennyit, de 20-25 biztosan volt kettes-hármas csoportokban. A nyulakat, elvadult macskákat nem is számolom. Érdekes, mikor az ember először lát az éjszakai erdőben kóborló őzeket: a szemük olyan mértékben veri vissza az autó lámpájának fényét, hogy azt az érzést keltik, mintha valakik zseblámpával járkálnának a fák között.
Szóval így történt a minap is, késő lévén alig volt forgalom, csak az őzek szemei világítottak. Aztán Nyíracsádról Nyírábrány (haza, a határátkelő) felé haladva azt vettem észre, hogy egy autó utólért, kanyarog mögöttem, de nem előz. Gondoltam, kihasználja, hogy megyek előtte, mutatom az utat. Beértünk Nyírábrányba, ott is kanyargott utánam. Nocsak, morfondíroztam, lehet, ő is a határ felé jön? Ez aztán biztossá vált, amikor ráfordultam - majd ő is - az átkelőhöz vivő útra. Megálltam a határnál, kiadtam a személyi igazolványt, amit szinte azonnal vissza is kaptam a határőrtől, aki intett is, hogy mehetek. Indultam is ... volna, ha nem szólal meg valaki mögülem, kérve a határőrt, hogy ne engedjen tovább. Már a gázpedálon volt a lában, mikor zseblámpa villant szemembe: jogosítványt, személyit, és a kocsi papírjait adjam oda!
Na bumm, egy rendőrautó settenkedett mögöttem az éjszakában vagy 20 kilométeren!
Két fiatal rendőr állt a kocsim mellett, és az egyik máris sorolta, hogy két STOP táblánál is úgy hajtottam el, hogy nem álltam meg!
Gondolkodtam, és valóban, Nyírábrány területén két ilyen táblánál csak lassítottam, de az éjszakában nem volt forgalom - egyetlen más járművel sem találkoztam, csak ők voltak mögöttem - és a sötétben csak láttam volna egy másik reflektort. Ezt mondtam is, de nem hatotta meg, a szábály az szabály. Igaza van, mondtam végül - gondoltam, minek veszekedni, egyrészt igaza van, másrészt úgy is igaza lesz.
A két "hatósági személy" a papírjaimmal a kocsi hátuljához vonult, ahol röpgyűlést tartottak, bevilágítottak a kocsiba is. Aztán már csak egy jött vissza az ablakhoz. "Tudja, Csaba...", kezdte már szinte baráti hangon, bevallva, hogy azzal a szándékkal jöttek utánam a határig, hogy megbírságolnak.
Végül nem tették. Miért?
Összeesküvés elmélet következik.
Utólag végiggondolva, a sötétben - amikor utánam jöttek - csak a romániai rendszámot látták. Lehet, ennek hatására született az elhatározás?
Aztán látták a személyiben, hogy "Csaba", ráadásul a kalaptartón valóban volt kalap - a széki népviselethez tartozó. Talán ez tántorította el őket, hogy, na, hát mégis a miénk vagy te is...
A valós történet.
"Tudja, Csaba, azzal a szándékkal jöttünk maga után, hogy megbírságoljuk. De már késő van, mindjárt vége a szolgálatnak is, nem hiányzik már a papírmunka. Meg az EB-összefoglalóra is haza tudnánk így érni. Szóval máskor legyen körültekintőbb. Na, viszlát."
És visszaadta a papírjaimat, én meg szépen megköszöntem - azzal uzsgyi.
Hát, így volt.
Így hozott nekem is forintokban kifejezhető eredményt a foci EB.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése