Sci fi

Fantasztikus történetet mesélt egy ismerősöm a minap.
Elhunyt rokonok sírját ment felkeresni egy lakhelyével szomszédos faluba.

                                                                                                                            (Illusztráció, saját fotó)
Annak rendje és módja szerint gyomlálgatott, virágot ültetett, vágott virágot tett a virágtartóba, miegymás. Dolga végeztével úgy gondolta, bemegy a faluba, és megkeresi a plébániát, mert valamit tudakozódni akart a lelkésztől. Nem volt ismerős a helységben, nem igazán tudta, hogy merre is induljon, hát segítség után nézett. Meg is látott egy férfit, aki kicsit odébb, a nagy melegben félmeztelenre vetkezve kaszált a sírok között - hiszen, szó ami szó, igen nagy volt itt-ott a gyom. Oda is ment, és megszólította. Mondta, hogy mit szeretne, és nem is zavarná tovább a munkában. Mire a férfi mosolyogva válaszolt, hogy nem is kell tovább fáradjon, mivel ... ő maga a plébános. Ő ragadott kaszát, egy kicsit helyrehozni a sírkertet, ahol megzsendült a burján, mert "magad uram, ha szolgád nincs". Ismerősöm kicsit elcsodálkozott, és meg is lepődött, de végül is ott helyben eligazították a dolgot.
Ennyi a történet.
Jó, jó, de mi ebben a fantasztikus? - kérdezed most te, olvasó.
Hát éppen ez, hogy ennyi a történet, és nincs tovább.
Sehol egy kampánystáb, sehol egy plakát, sehol egy lapáttal (ásóval, kapával, nagyharanggal)  a fényképezőgép előtt pózoló jelölt, senki nem adott át emléklapot, senki nem beszélt a szebb, de könnyen rosszra forduló jövőről, senki nem készített tervet a gaztalanításhoz - egyszerűen egy ember, a maga egyszerűségében takarította a temetőt. Csak úgy.
Hőbörgős kampányidőszakban ez nem egy fantasztikum?!