De mégis...
Naponta többször elcsodálkozom, újra és újra...
Pedig már nem vagyok újszülött - mint a mondás tartja, egy újszülöttnek minden vicc új - és láttam már néhány választási kampányt.
Mégis: hihetetlen, hogy egyébként eddig nomálisnak hitt (legalábbis általam) emberek hogyan tudják eszüket veszteni a kampány során?! Sokszor csak nézek, mint a moziban: komolyan gondolják, amit mondanak?! Hiszik is, vagy csak velem akarják elhitetni a hülyeségeiket?!
Ha hiszik, akkor vajon milyen módszerrel hülyítették be őket?
És mit fognak gondolni 2 hét múlva? Vagy úgy maradnak?
Példa 1. (Persze név nélkül, hiszen egyrészt mi közöm hozzá, másrészt mindenkinek joga van hülyét csinálni magából úgy, ahogy neki tetszik.)
Olvasom, hogy egy kisváros egyik polgármesterjelöltje sajtótájékoztatón panaszkodik: a rivális(ok) galád módon fúrják, törvénytelen eszközökkel élnek, lopnak-csalnak-hazudnak. Nincs kétségem arról, hogy a nevezett riválisok valóban minden eszközt bevetnek. Ami persze nem helyes, meg nem etikus, meg ilyesmi, és nem szolgál mentségükre az, ami ez után következik. De ... megáll az eszem: ez azt hiszi, hogy az emberek (a választók) hülyék? És nem emlékeznek rá, mit művelt éppen ő 4 éve egy másik, 8 éve egy megint másik párt "színeiben"?! Meg időközben is, amikor lehetőség adódott?! Ő panaszkodik?! Teljesen hiteltelen! És a mostani pártja? Létezik, hogy nem tudják kicsoda, nem néztek utána? Vagy egyszerűen örülnek, hogy találtak valakit, aki a jelöltjük lehet? Ennyibe néznek engem - a választót?!
Példa 2. Egy ismerősöm négyszemközt elmondta, úgy lett egy kisváros egyik pártjának tanácsosjelöltje, hogy egy barátja hívta, mondván, kevesen vannak, jöjjön, úgy sem kell csinálni semmit. Azóta fotózás, plakátolás, gyűlés-gyűlés hátán. Már szabadulna, mondja, de nem tud. Már azért is megszólították, mert meglátták, hogy a rivális egy vélt szimpatizánsával beszélgetett az utcán. Soha életében nem politizált, ezután sincs szándékában. Belépett az árba, mely most sodorja. Beszélgetés közben siránkozott, hogy milyen nehezen lehet járni az utcájukban. Sebaj, mondom, ha szerencséd van, nem sokára foglalkozhatsz az üggyel, hiszen tanácsos leszel. Azt a rémült arcot, teee! De hát ő nem is akar semmit, és nem is tudja, hogy jutott el idáig. Nem-e? De hát ott mosolyogsz a plakáton - mondtam én. Szerintem most jutott el az agyáig... Méghogy szerencse....
Őszinte hang. Azt hiszem, arra sem érdemes szót vesztegetni, hogy a román pártok hogy megtanulnak a kampányban magyarul... Előttem a PDL egy hirdetése, melyben a nagyváradi tanácsosjelöltjeit reklámozza. A szöveg. "A PDL jelöltjei mostantól meghallgatnak téged!" Érted, eddig magasról ... nem törődtek a véleményeddel. Meg persze ezután sem fognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése