Tegnap délután felhívott telefonon az érmihályfalvi Tini Tanoda diákszínjátszó csoport egyik vezetője, Szabó Emőke tanárnő: este hattól előadásuk lesz, amit másnap (ma) délben megismételnek, és várnak. Hát, program előtt 2 órával szólni az újságírónak az álmoskönyvek szerint nem biztosíték arra, hogy az ott is lesz... De ez egészen más eset. Egyébként is elfogult vagyok a "hazai" csoportokkal szemben - még akkor is, ha ez az elfogultság bírálatot szül néha -, de a Tini Tanodáról tudom eddigi tapasztalataim alapján, hogy az előadásaikban mindig van valami olyan humor, élc, él, irónia, fanyar íz, ami nekem nagyon fekszik. Nem volt tehát kérdés, hogy mivel volt éppen időm, nem számít, hogy mikor értesítettek. Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? című művét adták elő.
Az előadásról ezt írtam a Bihari Naplóba, és az erdon.ro -ra:
Újabb Tini Tanoda-bemutató
Újabb nagyszerű műsorral örvendeztette meg a publikumot az érmihályfalvi Tini Tanoda diákszínjátszó csoport: Janikovszky Éva egy művét adták elő.
Az érmihályfalvi Tini Tanoda diákszínjátszó csoport újabb előadással állt színpadra, Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című művét adták elő a napokban, kétszer is. Egyszer a fellépők szülei, ismerősei előtt, egyszer pedig a diáktársaknak. A Szabó Emőke és Kéri Andrea tanárnők vezette csoportra jellemző, hogy fogékonyak a humorra, az iróniára, a fanyar szituációkra - és most sem hazudtolták meg magukat. Nagyszerű választás volt Janikovszky Éva írása, ami egy tinédzser vallomása arról, hogyan lett a család kis kedvencéből egy "elviselhetetlen" kamasz, illetve hogyan lesz remélhetőleg olyan felnőtt, akire majd megint büszke lesz mindenki. A színpadon felvonult egyrészt a főszereplő önmaga több, korábbi "évjáratában", illetve a család több tagja, kik maguk szóltak bele a történetbe.
Nagyszerű persze Janikovszky Éva írása - ezzel nem mondtam újat - már csak azért is, mert remek görbe tükröt tart elénk, szülők elé, és ezt igazolta a nézőtéren fel-felcsattanó kacagás, és némely helyeslő bólogatás. Ám az már a rendezőket dicséri, hogy a szöveget itt-ott megszakították olyan Hooligans, Tankcsapda, Bëlga, Fluor Tomi, Generál slágerekkel, melyek illenek egy-egy helyzethez - és ezzel teszik egyedivé a produkciót. Az előadás üzeneteként pedig talán ezt a részletet lehetne kiemelni: "...az élet az egész tűrhető. És nem kell vele az embert folyton ijesztgetni." A végén a magam részéről sajnáltam, hogy csupán 20 percig tartott az előadás.
Azt hiszem, nem is kell hozzátenni semmit.
Remélem, még máskor is elő fogják adni, és mindekinek csak ajánlani tudom, nézze meg. Mert jó a darab.
Mert a "mi gyerekeink" adják elő.
És ez valóban jobban esett, mintha a politikai morgolódást írtam volna meg.
De ne örüljetek, az sem marad el :)
(*A műben is szereplő beszólás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése