A hűséges munkába nem járó

Az a tisztesség érte bizonyos Joaquin Garcia építési felügyelőt, hogy munkaadója, a cádizi állami vízszolgáltató, 20 éves munkaviszonya elismeréseként ki akarta tüntetni. A jó hírt maga a főnöke közölte vele - pontosabban csak közölte volna, ha munkahelyén találja. De nem találta, sőt, kollégái sem tudtak róla. Volt, aki szerint betegeskedik, más szerint áthelyezték. Az igazság ellenben az volt, hogy a már jelzett 20 évből az utóbbi hatban nem is ment be munkahelyére. Mindezt azzal magyarázta, hogy úgy sincs mit csináljon ott, hiszen neki sem fogtak annak a szennyvíztározónak, melynek építését felügyelnie kellett volna. A fizetését meg úgy is megkapta, a hat év alatt 222 ezer eurót, amiből most, hogy a dolog kiderült, 27 ezret vissza kell fizessen. 
Még így is ő jött ki jól a dologból, több szempontból is.
Egyrészt, mert a pénzügyi mérlege mégiscsak jócskán pozitív maradt, hiszen akár mindet is kérhették volna, ha nem csinált semmit.
Másrészt olyan főnöke volt, aki hat évig észre sem vette, hogy nem dolgozik, ami persze a főnököt, a munkahelyet, de még a kollégákat is minősíti.
Azt hiszem, az andalúziai eset önmagában nem egy világcsúcs. Mifelénk vajon hányan vannak, akik "falból" kapnak fizetést? Úgy, hogy nem is járnak be a papíron szereplő munkahelyükre. Vagy úgy, hogy bejárnak, de éppen úgy nem csinálnak semmit, mintha nem is lennének ott.
És vajon hányan vannak azok, akiknek azért lenne érdemes fizetni, hogy ne csinálják azt, amit éppen, mert sokkal jobb lenne attól a világ. Néha még egy kitüntetést is megérne. 

                                           Mintha dolgozna itt valaki... (depositphotos.com)