Ki vállal itt felelősséget?

Szerdán bukott a kormány (már megint), a teljesen világos összefüggéseket ITT elemeztem. Azóta nem meglepő módon kiderült, hogy az államfő ugyanazt a Ludovic Orbant jelöli kormányfőnek, aki két napja megbuktatta magát, azzal a nem is titkolt céllal, hogy újra bukjon, majd újra, hiszen ez kell az előrehozott választásokhoz. Sőt, a volt kormányt adó párt részéről be is jelentették, ha megint kormányalakításig fajulna a helyzet, ők maguk sem fogják megszavazni saját kabinetjüket, nehogy már ne bukjanak meg, amennyiszer csak kell. És az ellenzékről még nem is beszéltünk akkor még, de ők csak egyfajta statiszták ebben a játszmában, akik mindamellett főszereplőnek is érezhetik magukat. 

A tét nem kicsi valójában, mármint némely politikus számára, hiszen az előrehozott választással jó féléves, a választóik érdekében kifejtett munkát nem tudnak elvégezni! 

Tessék? Ja, tényleg, nem. 

Mondom újra: a tét nem kicsi valójában, mármint némely politikus számára, hiszen az előrehozott választással jó féléves apanázstól esnek el, ami nem mindegy a jövedelmüket tekintve, hiszen biztosan lesznek, akik az új törvényhozásba nem kerülnek be, nem is beszélve a funkcióval járó ilyen-olyan előnyökről. Meg arról, hogy lesznek olyanok is, akiknek pártja "elengedi a kezét", aztán mehetnek petárdát árulni, mint a korábbi miniszterelnökök, Viorica Dăncilă és Victor Ponta egykori romaügyi tanácsadója, Dana Varga. Utóbbit karácsony és szilveszter idején kapták lencsevégre egy alkalmi utcai pult mögött, amikor állítólag a fia vállalkozásába segített be. 

Éppen tegnap beszélgettem egy mezőgazdasági szakemberrel. Érdeklődtem mindenféléről, ami az ágazatot érinti, miről is lehetne beszámolni. Nincs semmi, foglalta ő össze, hozzátéve: de mi is lenne ilyen belpolitikai helyzetben?! Nincs kormány, nincs miniszter, ki tudja mikor mi lesz, minden tisztviselő állása bizonytalan. Ki mer itt aláríni bármit is? Ki vállal itt bármiért felelősséget?

Tényleg, ki?

Decemberben készült fotó a törvényhozásban, de a mostani helyzetet is jól kifejezi...

(fotó: digi24.ro)

Repül a, repül a...

Manapság, amikor az információ áramlásának már nincs is gátja, ami azt is jelenti, hogy az álinformációk is elárasztanak, mondhatni gátlástalanul, már nem is az a lényeg sokszor, hogy valami megtörtént-e, hanem inkább az, hogy megtörténhetett volna. 

Éppen levegőben van a román légitársaság körüli botrány, amit annak menesztett vezetője, Mădălina Mezei engedett fel a romániai politika légterébe, bejelentve: azért váltották le a Román Légiközlekedési Vállalat (TAROM) éléről, mert nem volt hajlandó a kormány elleni bizalmatlansági szavazás napján (lásd ITT) késleltetni a belföldi járatokat. Hogy ennek meg mi értelme lett volna? A távolabbi megyéből ingázó parlamentereknek az adófizetők repülőjegyeket szoktak venni, hogy azzal járjanak Bukarestbe, ha pedig ugye késtek volna a repcsik, a képviselők nem érkeztek volna meg a voksolásra. Persze, a vélhetően ellenzéki szavazatok hordozói esetében volt ez érdekes. Állítólag 5 - 6 politikus késleltetéséről lehetett - volna - szó (Temesvár, Bihar, Szatmár és Máramaros megyékből), és láss csodát: éppen 5 szavazattal kapott többet a bizalmatlansági indítvány, mint amennyi minimálisan szükséges volt. 

Hááát ilyet?! 

A volt TAROM-vezér a már ugyancsak volt közlekedési minisztert vádolta meg, hogy utasította őt erre a zavarkeltésre, ami, mint kiderült, nem jött össze. Răzvan Cuc volt miniszter ellenben azt állítja, hogy Mădălina Mezei egyszerűen nem tudta ellátni hivatali teendőit, hát leváltották és ezzel a "mesével" politikai tőkét kovácsol magának. A pillanatnyilag ügyvivő miniszternek lesz oka részletesen kidolgozni viszont-vádját, ugyanis a legfrissebb hír, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) büntetőjogi vizsgálatot indít ellene. Erre valószínűleg nem került volna sor, ha a kormány a helyén marad - de nem maradt... Mert az ellenzéki honatyák mégiscsak odaértek a szavazásra. 

Mi igaz ebből és mi nem, megtudjuk-e valaha? Ami azonban biztos, simán elhisszük, hogy a miniszter adott ki jogtalan utasítást, de azt is, hogy az igazgatónő alkalmatlan volt az igazgatásra, mert miért ne hinnénk? Olyanná vált a környezetünk, amikor bárkiről bármikor bármit. Gyerekekként játszottuk a repül a..., repül a... játékot, amikor mindenféle hülyeségeket be lehetett kiáltani, hogy az repül. Mára elértük, hogy valóban bárki és bármi is repülhet. Akár szó szerint is.

                     Bármi történt, hihetően hangzik

Kormányválság ellen sorskiigazítókat

Nemrégiben (újra) Egerben jártam, ahol, ha csak pár pillanatra is szinte kötelező megnézni a várat (ott van-e még?), a minaretet (éppen állványok támasztották körbe, renoválták), a Bazilikát, s most először sikerült bejutni az óváros alatti pincerendszerbe. Mint megtudtam, utóbbi egyike Magyarország építészeti csodáinak (részletek). Aztán alig pár lépésre a konkrétan vett belvárostól, vagy még inkább talán annak részeként, felfedeztem egy igen patinás házat. Először azt láttam, hogy az egyik ablakában órarend van, mely szerint be lehet jelentkezni jóslásra. Jobban szemügyre véve azt tapasztaltam, hogy az egész épület egyfajta Delphoi, egy jós- és ezoterikus központ, ahol - akár a hasonszőrű tévés műsorokban - tisztánlátók, tisztánhallók, jövőbelátók, jósok, miegyebek várják a klienseket. (Minek kell órarend, nem tudják előre, ki mikor érkezik?) A kínálatból az volt a legjobb, hogy lehet előjegyeztetni - fogózkodj! - sorskiigazításra! Komolyan mondom, nem volt sorállás. Ezt két dolog indokolhatja: 1. a környéken mindenki elégedett a sorsával; 2. nem veszik komolyan a jóemberek ezt a kolosszális lehetőséget. Hogy miért? Ennek talán egy tisztánlátó a megmondhatója.

Mindez akkor idéződött eszembe, amikor kirobbant a romániai kormányválság. Az újabb. A legújabb. A legeslegújabb. Egy ilyen jósdát vagy mit kellene telepíteni a bukaresti kormányépület mellé is. Egyrészt törzsvendégek lehetnének a politikusok, akiket tisztánlátók próbálhatnának kivezetni önnön sötétségükből, másrészt be-betérhetnének oda azok, akik a nevezett politikusok kegyeiért versengve lépdelnek majd befelé, kérhetnének egy kis sorsmódosítást. 

Hogy ez hülyeség, meg mit komolytalankodok én itt?

Igazad van!

De ez sem komolytalanabb, mint amit azok csinálnak, akikre egy ország sorsa van bízva.

Egy rádióműsorban hallottam az ötletet, miszerint az országba érkezett Abe Sindzó japán miniszterelnököt, ha már éppen kormányválság volt idejöttekor és nem is volt, akivel egyenrangúan tárgyaljon, szóval, ha már itt volt, itt kellett volna fogni, éppen jó lenne ő nekünk miniszterelnöknek. 

Azt már én mondom, hogy a helyére lenne, kiket elküldjünk. Vajon hány év alatt tennék tönkre Japánt? Aztán majd a felkelő nap országában is kérhetnék a sorskiigazítást.