Ki vállal itt felelősséget?

Szerdán bukott a kormány (már megint), a teljesen világos összefüggéseket ITT elemeztem. Azóta nem meglepő módon kiderült, hogy az államfő ugyanazt a Ludovic Orbant jelöli kormányfőnek, aki két napja megbuktatta magát, azzal a nem is titkolt céllal, hogy újra bukjon, majd újra, hiszen ez kell az előrehozott választásokhoz. Sőt, a volt kormányt adó párt részéről be is jelentették, ha megint kormányalakításig fajulna a helyzet, ők maguk sem fogják megszavazni saját kabinetjüket, nehogy már ne bukjanak meg, amennyiszer csak kell. És az ellenzékről még nem is beszéltünk akkor még, de ők csak egyfajta statiszták ebben a játszmában, akik mindamellett főszereplőnek is érezhetik magukat. 

A tét nem kicsi valójában, mármint némely politikus számára, hiszen az előrehozott választással jó féléves, a választóik érdekében kifejtett munkát nem tudnak elvégezni! 

Tessék? Ja, tényleg, nem. 

Mondom újra: a tét nem kicsi valójában, mármint némely politikus számára, hiszen az előrehozott választással jó féléves apanázstól esnek el, ami nem mindegy a jövedelmüket tekintve, hiszen biztosan lesznek, akik az új törvényhozásba nem kerülnek be, nem is beszélve a funkcióval járó ilyen-olyan előnyökről. Meg arról, hogy lesznek olyanok is, akiknek pártja "elengedi a kezét", aztán mehetnek petárdát árulni, mint a korábbi miniszterelnökök, Viorica Dăncilă és Victor Ponta egykori romaügyi tanácsadója, Dana Varga. Utóbbit karácsony és szilveszter idején kapták lencsevégre egy alkalmi utcai pult mögött, amikor állítólag a fia vállalkozásába segített be. 

Éppen tegnap beszélgettem egy mezőgazdasági szakemberrel. Érdeklődtem mindenféléről, ami az ágazatot érinti, miről is lehetne beszámolni. Nincs semmi, foglalta ő össze, hozzátéve: de mi is lenne ilyen belpolitikai helyzetben?! Nincs kormány, nincs miniszter, ki tudja mikor mi lesz, minden tisztviselő állása bizonytalan. Ki mer itt aláríni bármit is? Ki vállal itt bármiért felelősséget?

Tényleg, ki?

Decemberben készült fotó a törvényhozásban, de a mostani helyzetet is jól kifejezi...

(fotó: digi24.ro)

Akármennyi % ±1

Bár még nem hivatalos, de "a család alkotmányos meghatározásának módosításáról szóló referendumon" urnazáráskor 20,41% volt a részvételi arány. Annyit meg már azért csalni sem lehet, bármilyen gyakorlata van benne az érdekelteknek, hogy elérjék a szükséges 30%+1-et. 

Akkor meg minek is? Mármint minek is volt ez az egész? 

Meg minek is egyáltalán a nép akaratának megszondázása?

Mert ugye kezdetben vala az 50%+1 fő a többség, azaz egy szavazás érvényessége. Ha nem jött be, akkor le kell vinni pl. 30%-ra. Lám, az sem jó, akkor le kell vinni pl. 20%-ra, vagy 10%-ra vagy... minek is egyáltalán szavaztatni a botor népet?!

A sikertelenséghez persze az is hozzájárult, hogy nem valósak a választási listák. Amit persze a hatóság tud. De mégsem tesz semmit, látszólag megnehezítve ezzel saját dolgát, mert a százalékot persze a hivatalos, az elhunytakat, elköltözötteket meg még ki tudja kiket is feltüntető lista után számolják. Akkor miért? Talán csak nem azért, mert végül is az EU-ban a lakosság számaránya szerint nyom a latban egy ország, amikor "helyzet" van!? Mondjuk, ha be kell állni ilyen-olyan pénztárak elé.

Aztán, hogy mennyire is fontos a szavazók véleménye? Emlékeztek még minden bizonnyal arra a 2009-es referendumra, amikor (Traian Băsescu akkori államfő kezdeményezésére, de ez most mellékes) érvényes és eredményes szavazáson nyilvánította ki a nép, hogy Románia térjen át az egykamarás parlamentre és a törvényhozásnak legfeljebb 300 tagja legyen. Mindezek után azt mondta a kormánypárt, hogy az egész csak "véleménynyilvánító népszavazás" volt és hány lépcsője van a romániai törvényhozásnak azóta is? Mint annak előtte.

Akkor volt véleménye a népnek, jelentős arányban, mert értelmét látta. Vagyis remélte.

Most meg, ugye látjuk: minek is szavazni valamiről, ami, bár kicsit más formában, de már eddig is benne volt az Alkotmányban, másrészt nem is kellene foglalkozni vele. 

Ha azt vesszük, amit a politikusok is szoktak hangoztatni, amikor érdekük éppen úgy kívánja, hogy tudniillik az urnáktól való távolmaradás is egyfajta véleménynyilvánítás, akkor mégis csak volt itt eredményesség. Már csak a konzekvenciákat kellene levonni. De mindenkinek magáról, nem pedig a másikra mutogatni. 

OK, OK, tudom, ez egy álom, most majd jönnek a magyarázatok. Na, ezért van ez a 20,41%.

                               (Illusztráció: youtube)