Nemrégiben (újra) Egerben jártam, ahol, ha csak pár pillanatra is szinte kötelező megnézni a várat (ott van-e még?), a minaretet (éppen állványok támasztották körbe, renoválták), a Bazilikát, s most először sikerült bejutni az óváros alatti pincerendszerbe. Mint megtudtam, utóbbi egyike Magyarország építészeti csodáinak (részletek). Aztán alig pár lépésre a konkrétan vett belvárostól, vagy még inkább talán annak részeként, felfedeztem egy igen patinás házat. Először azt láttam, hogy az egyik ablakában órarend van, mely szerint be lehet jelentkezni jóslásra. Jobban szemügyre véve azt tapasztaltam, hogy az egész épület egyfajta Delphoi, egy jós- és ezoterikus központ, ahol - akár a hasonszőrű tévés műsorokban - tisztánlátók, tisztánhallók, jövőbelátók, jósok, miegyebek várják a klienseket. (Minek kell órarend, nem tudják előre, ki mikor érkezik?) A kínálatból az volt a legjobb, hogy lehet előjegyeztetni - fogózkodj! - sorskiigazításra! Komolyan mondom, nem volt sorállás. Ezt két dolog indokolhatja: 1. a környéken mindenki elégedett a sorsával; 2. nem veszik komolyan a jóemberek ezt a kolosszális lehetőséget. Hogy miért? Ennek talán egy tisztánlátó a megmondhatója.
Mindez akkor idéződött eszembe, amikor kirobbant a romániai kormányválság. Az újabb. A legújabb. A legeslegújabb. Egy ilyen jósdát vagy mit kellene telepíteni a bukaresti kormányépület mellé is. Egyrészt törzsvendégek lehetnének a politikusok, akiket tisztánlátók próbálhatnának kivezetni önnön sötétségükből, másrészt be-betérhetnének oda azok, akik a nevezett politikusok kegyeiért versengve lépdelnek majd befelé, kérhetnének egy kis sorsmódosítást.
Hogy ez hülyeség, meg mit komolytalankodok én itt?
Igazad van!
De ez sem komolytalanabb, mint amit azok csinálnak, akikre egy ország sorsa van bízva.
Egy rádióműsorban hallottam az ötletet, miszerint az országba érkezett Abe Sindzó japán miniszterelnököt, ha már éppen kormányválság volt idejöttekor és nem is volt, akivel egyenrangúan tárgyaljon, szóval, ha már itt volt, itt kellett volna fogni, éppen jó lenne ő nekünk miniszterelnöknek.
Azt már én mondom, hogy a helyére lenne, kiket elküldjünk. Vajon hány év alatt tennék tönkre Japánt? Aztán majd a felkelő nap országában is kérhetnék a sorskiigazítást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése