Ki vállal itt felelősséget?

Szerdán bukott a kormány (már megint), a teljesen világos összefüggéseket ITT elemeztem. Azóta nem meglepő módon kiderült, hogy az államfő ugyanazt a Ludovic Orbant jelöli kormányfőnek, aki két napja megbuktatta magát, azzal a nem is titkolt céllal, hogy újra bukjon, majd újra, hiszen ez kell az előrehozott választásokhoz. Sőt, a volt kormányt adó párt részéről be is jelentették, ha megint kormányalakításig fajulna a helyzet, ők maguk sem fogják megszavazni saját kabinetjüket, nehogy már ne bukjanak meg, amennyiszer csak kell. És az ellenzékről még nem is beszéltünk akkor még, de ők csak egyfajta statiszták ebben a játszmában, akik mindamellett főszereplőnek is érezhetik magukat. 

A tét nem kicsi valójában, mármint némely politikus számára, hiszen az előrehozott választással jó féléves, a választóik érdekében kifejtett munkát nem tudnak elvégezni! 

Tessék? Ja, tényleg, nem. 

Mondom újra: a tét nem kicsi valójában, mármint némely politikus számára, hiszen az előrehozott választással jó féléves apanázstól esnek el, ami nem mindegy a jövedelmüket tekintve, hiszen biztosan lesznek, akik az új törvényhozásba nem kerülnek be, nem is beszélve a funkcióval járó ilyen-olyan előnyökről. Meg arról, hogy lesznek olyanok is, akiknek pártja "elengedi a kezét", aztán mehetnek petárdát árulni, mint a korábbi miniszterelnökök, Viorica Dăncilă és Victor Ponta egykori romaügyi tanácsadója, Dana Varga. Utóbbit karácsony és szilveszter idején kapták lencsevégre egy alkalmi utcai pult mögött, amikor állítólag a fia vállalkozásába segített be. 

Éppen tegnap beszélgettem egy mezőgazdasági szakemberrel. Érdeklődtem mindenféléről, ami az ágazatot érinti, miről is lehetne beszámolni. Nincs semmi, foglalta ő össze, hozzátéve: de mi is lenne ilyen belpolitikai helyzetben?! Nincs kormány, nincs miniszter, ki tudja mikor mi lesz, minden tisztviselő állása bizonytalan. Ki mer itt aláríni bármit is? Ki vállal itt bármiért felelősséget?

Tényleg, ki?

Decemberben készült fotó a törvényhozásban, de a mostani helyzetet is jól kifejezi...

(fotó: digi24.ro)

Jól megmagyarázom a kormánybuktatást

Amikor ezt írom, még csak pár perce derült ki, hogy megbukott a kormány. Ugyanezekkel a szavakkal kezdtem október 10-én közzétett bejegyzésemet, az akkor a Viorica Dăncilă vezette kormányra vonatkozott, és ím, még négy hónap sem kellett hozzá, már ugyanez mondható el az Orban kormányról. 

Mármint a Ludovic Orban vezette bukaresti kormányról. 

A miniszterelnök tegnap, amikor tudta már jól, hogy mi lesz, elragadtatással értékelte saját munkájukat, azt "teljesen lenyűgözőnek" minősítve. Ha ő mondja... De azért a finisben még beleerősítettek vagy két-három tucatnyi felelősségvállalásos sürgősségi kormányrendelettel az utolsó éjszaka (!) - olyan módszerrel tehát, amit elődjüknél kifogásoltak. 

Akinek volt gyomra nézni a kormánybuktatást megelőző "vitát", az láthatta, hogy a törvényhozás csupa megfontolt, az ország érdekeit mindennél előbbre valónak tartó politikusból áll. Ezt persze eddig is tudtuk... Aki eltévedt az elmúlt hetek összefogunk - nemfogunk - ki kivel és kivel nem ágas-bogas szövevényében, annak röviden összefoglalom (persze nem biztos, hogy én jól értem). Tehát, a kormánypárt azt mondta szövetségeseinek: ha a szövetségeseim vagytok, akkor a közös cél érdekében összefogtok a közös ellenségünkkel, hogy megbuktassatok engem. Ők olyan hülyék, hogy ezt beveszik, nem látnak át a szitán, és belemennek, hogy valójában ők legyenek az eszközök ahhoz, hogy mi újult erővel folytassuk. Ők majd jól azt hiszik, hogy ti tényleg meg akartok minket buktatni, holott csak azért bukunk meg, hogy megerősödve felállhassunk, és majd megint azt csináljuk, amit akarok. Izé..., akarunk! 

És lőn!

A kormány bedobta a csalit, amiért szövetségesei megorrolhattak rá, derekasan összefogtak azzal az ellenséggel, aki nemrég még a szövetségesük volt, most meg megint az lett (legalábbis egy kis időre), és jól megbuktatták az új volt-szövetségest, aki nemsoká megint az lesz. 

Érted, nem? Hiszen tök egyszerű.

Nem véletlenül mondta Ludovic Orban még az említett vita előtt, hogy ha bukik a kormány, a talpára fog esni. 

És igaza van. Valahogy mindig a talpukra esnek. Mindegyik.

Ludovic Orban volt (és lesz) kormányfő Klaus Johannis államfővel: "Eddig megvagyunk..."

Fotó: digi24.ro

Kormánybuk(dácsol)ás

Amikor ezt írom, még csak pár perce derült ki, hogy megbukott a Viorica Dăncilă vezette kormány Romániában. Jó ideje ment a huzavona, és a belpolitikai viszonyokat ismerve azt hiszem senki nem mert volna mérget venni az eredményre. Az már megszokott (!?), hogy a valamilyen párt színeiben megválasztott képviselők vagy szenátorok már-már követhetetlen tempóban váltogatják mandátumuk alatt hovatartozásukat, semmibe véve ezzel a rájuk leadott szavazatokat, a szavazói akaratot. (Ez alól kivétel mondjuk az RMDSZ, tudtommal a szervezet 30 éve alatt még nem történt ilyen, az más kérdés, hogy kivel, mikor, mire szövetkeztek.) Legutóbb éppen a kormánybuktató szavazás előtti napon jelentette be a kormánypártból egy héttel korábban a Pro Romania tömörülésbe távozott két parlamenti képviselő, hogy mégiscsak visszatérnek a PSD-be. Ezektől aztán várható az elvszerű politizálás, a választók képviselete. Ha azt mondom, árverésre bocsátották jogkörüket (értem ez alatt szavazatukat), azt hiszem, nem lőttem túl a célon. "A pártnak, amelyben felnőttem és ifjúkoromat töltöttem, szüksége van rám, és nekem kötelességem kollégáim és barátaim mellett maradni", fogalmazott egyikük. Érdekes, hogy egy héttel korábban még nem volt ennyire öntudatos, egyébként az is sokat elmond róla, hogy úgy érzi, egy pártban nőtt fel. Hát, olyan is lett...

Visszatérve a bizalmatlansági szavazásra: 463 törvényhozóból 399 volt jelen, 242-en szavaztak. Hol voltak 64-en, amikor a munkahelyükön, ahonnan a nem kicsi fizetést kapják, ilyen fontos esemény zajlik? (Persze, tudom, így próbáltak "láthatatlanok" maradni a kényes témában.) Akik ott voltak, azok közül 157 (!) miért nem szavazott? Nincs véleményük a rájuk bízott ország helyzetéről, kilátásairól? (Csak a pontosság kedvéért a 242-ből 4-en nemmel, 238-an igennel szavaztak a kormány menesztésére, amihez 233 voks kellett minimálisan). 

"A jelenlegi összetételű parlamentben képtelenség olyan többséget kialakítani, amely kivezetné az országot a politikai mellékvágányról", nyilatkozta az egyik ellenzéki pártvezető, aki előrehozott választásokat szeretne. 

Nekem meg az az érzésem, hogy nem az utóbbi 3, de az elmúlt 30 évben sem volt egyetlen olyan többség, amelyik jó vágányhoz igazította volna az ország vasúti váltóját. A fentebb vázolt politikustempót látva pedig nem is vagyok optimista.

                        Mindenki mondja a magáét... (fotó: a1.ro)