"Nem kell tökéletes szülőnek lenni. Elég, ha elég jók"

Először csak hallottam a wmn.hu-n megjelent sorozatról, majd tavaly novemberben kerestem először könyvesboltban az ezekből összeállt könyvet. Akkor azt a választ kaptam, hogy még nem jelent meg, majd karácsony előtt. Aztán február végén jött ki a lépés, hogy megvettem a Büfik és bukásokat, amit nem kismamaként, még csak nem is nőként, sőt, nem is "kispapaként", hanem kétgyerekes és (egyelőre) egyunokás, 54. évében járó nagyapaként olvastam. Ha csak annyit mondok róla, hogy a gyereknevelésről szól, akkor kb. úgy foglaltam össze, mint Woody Allen a Háború és békét: az oroszokról szól.

Csak azért nem egy ültő helyemben olvastam el az egészet, mert egyéb teendőim is voltak, de ha lehetett volna, nem is tettem volna le. Megvétele után pár órával jutottam el a könyv feléhez... A feleségem a konyhában főzött, zárt ajtó mögül jött be a szobába: min röhögsz?!

Mint a fentiekből kiderül, jó pár éve annak, hogy feleségemmel átélhettünk a szerzőéhez hasonló kalandokat, kétszer is. Ma nagyapaként már azt élhetem át, amit korábban hallomásból tudtam, vagyis, hogy az unokát jobban szereti az ember, mint annak idején a saját gyerekét. Bár ennek teljes igazságában nem vagyok biztos, a szereteteket nem hiszem, hogy össze kell vagy lehet hasonlítani, az viszont biztos, hogy az unokából a "java" jut a nagyszülőnek: nem mi kelünk fel éjszaka, nem mi pelenkázzuk, nem mi visszük oltásra, stb. Viszont szeretgetjük, kényeztetjük, elolvadunk tőle.

És van itt még valami, ami a szerzőt egyelőre nem érintette meg, de remélem, neki is része lesz benne. Nem csak a gyerek nevelése a csoda, azt látni, ahogyan a csecsemőből kisgyerek, tinédzser, majd felnőtt lesz, de nem kisebb csoda azt látni, hogy az ember gyerekéből szülő lesz! Aki előbb végig izgulja a terhességet, ismerkedve a várandóssággal, majd azt sem tudja, melyik végén álljon a kis jövevényhez, hogy aztán, szinte napok múlva már magabiztosan (vagy annak látszóan) fürdesse, etesse, nyugtatgassa, énekeljen neki.

Remélem, olvashatom majd azt is, amikor arról ír Herczeg Zsolt, hogyan viseli Tomika a szülőséget. Bár, mai eszemmel arra az időre gondolva, nem biztos, hogy akkor még kellene nekem bármit is csinálni, méltóságom megőrzése érdekében...

  Herczeg Zsolt nagyon készségesen interjút is adott nekem a könyve kapcsán, ami a jelen bejegyzés címével megegyezően a 2019. március 14-i Bihari Naplóban, illetve az erdon.ro - n is olvasható.

                        (fotó: szeretlekmagyarország.hu)