2017. augusztus 14., hétfő

Építkezési anyagok védőszentje

Az alábbi történethez lehet viccesen is viszonyulni. Mondhatjuk rá, hogy egy ilyen építkezésen biztosan áldás lesz, hiszen ha ezen nem, akkor semmin. 
De miről is van szó? 
A minap templombúcsún voltam Asszonyvásárán. Ez egy jobb sorsot látott és egyben jobb sorsra érdemes Bihar megyei kis falu, melynek jelentősebb a történelme, mint amilyen jövő manapság kinéz neki. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, csak egy példa "a romlás természetére": az egykor impozáns Fráter kastély tönkremenetele állítólag úgy kezdődött, hogy néhány cserép "elmozdult" a helyéről, a tető beázott, aztán leszakadt a mennyezet itt-ott, dőltek a falak, törtek az ablakok, végül olyan állapotba került, hogy már csak néhány faltöredék van meg, illetve egy magas kémény, mintegy felkiáltójelként. Mondanom sem kell, a lakosok maguk is nagyban hozzájárultak mindehhez, széthordva, amit lehetett.
Visszatérve a búcsúhoz, a premontrei rendi plébániatemplomba lépve igen meghökkentem: a padsorok mögött betonoszlopok és kerítésnek való drótháló-tekercsek voltak felhalmozva. Azért egy templomban nem minden nap lát ilyet az ember. Fejes Rudolf Anzelm főapát már évekkel ezelőtt mondta, hogy tervezik a templom rendbetételét (mely jelenlegi, eléggé leharcolt állapotában is szemrevaló építmény), de azzal kellene kezdjék, hogy körbekerítik a telküket. Nem kellett nagy logika kitalálni, hogy utóbbira készülnek, ezt a prépost-prelátus maga is megerősítette, amikor a búcsús szentmise végén megköszönte az önkormányzat (Kiskereki község) támogatását. Ugyancsak elmondta, mintegy magyarázatként, hogy a már beszerzett holmikat kénytelenek a templomba bezárva tartani, mert "kívül a környék roma lakosságától nem lenne biztonságban". 
Ennyi a történet.
Amit persze, mint mondtam, lehet viccesen is felfogni: addig van a cucc jó helyen, míg Szent Antal (szobra) szemmel tartja: 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése