De miről is van szó?
A minap templombúcsún voltam Asszonyvásárán. Ez egy jobb sorsot látott és egyben jobb sorsra érdemes Bihar megyei kis falu, melynek jelentősebb a történelme, mint amilyen jövő manapság kinéz neki. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, csak egy példa "a romlás természetére": az egykor impozáns Fráter kastély tönkremenetele állítólag úgy kezdődött, hogy néhány cserép "elmozdult" a helyéről, a tető beázott, aztán leszakadt a mennyezet itt-ott, dőltek a falak, törtek az ablakok, végül olyan állapotba került, hogy már csak néhány faltöredék van meg, illetve egy magas kémény, mintegy felkiáltójelként. Mondanom sem kell, a lakosok maguk is nagyban hozzájárultak mindehhez, széthordva, amit lehetett.
Visszatérve a búcsúhoz, a premontrei rendi plébániatemplomba lépve igen meghökkentem: a padsorok mögött betonoszlopok és kerítésnek való drótháló-tekercsek voltak felhalmozva. Azért egy templomban nem minden nap lát ilyet az ember. Fejes Rudolf Anzelm főapát már évekkel ezelőtt mondta, hogy tervezik a templom rendbetételét (mely jelenlegi, eléggé leharcolt állapotában is szemrevaló építmény), de azzal kellene kezdjék, hogy körbekerítik a telküket. Nem kellett nagy logika kitalálni, hogy utóbbira készülnek, ezt a prépost-prelátus maga is megerősítette, amikor a búcsús szentmise végén megköszönte az önkormányzat (Kiskereki község) támogatását. Ugyancsak elmondta, mintegy magyarázatként, hogy a már beszerzett holmikat kénytelenek a templomba bezárva tartani, mert "kívül a környék roma lakosságától nem lenne biztonságban".
Ennyi a történet.
Amit persze, mint mondtam, lehet viccesen is felfogni: addig van a cucc jó helyen, míg Szent Antal (szobra) szemmel tartja:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése