Akit nem érdekel a foci, illetve nem szereti (szerintem ez nem ugyanaz), az ne is olvassa tovább. Lehet, annak sem kellene, akit érdekel és szereti.
Olvasom, Novák Dezső kétszeres olimpiai bajnok labdarúgó (1939 - 2014) mondta 1994-ben (majd az 1995/1996-os idényben a csoportkörbe jutott edzőként a BL-ben a Fradival): "A magyar foci nem süllyedhet olyan mélyre, hogy ne tudjon egy luxemburgi együttest legyőzni". A sportember (illik olyat mondani ebben az esetben, hogy szerencsére?) nem kellett megérje, hogy nem hogy egy klubcsapat nem győzte le a luxemburgiakat, de egyenesen a válogatott kapott ki tőlük 2-1-re 2017. november 9-én.
Az az álmunk már régen szertefoszlott, hogy a magyar focicsapatok eljussanak a nemzetközi porondon a tavaszi fordulókba, újabban az ősziekbe sem jutnak, hiszen már a legelső selejtező körökben, még a nyári hónapokban kihullanak. Már az is sokat elmond az erőviszonyokról, hogy a magyar bajnok a legeslegelső BL-selejtező körben pályára kell lépjen, tehát a leges-leges-leggyengébbek közé soroltatott és már megint Luxemburg: a Videoton 1-1-et játszott a törpeállam Dudelange nevű bajnokával. "Legalább nem kaptak ki" - mondta az egyik elemző... Már nem mintha a többiek (az Európa-liga ugyancsak első fordulójában) olyan acélosak lettek volna: a Honvéd 2-1-re Macedóniában, az Újpest 3-1-re Azerbajdzsánban kapott ki, a Fradi itthon végzett 1-1-re izraeli ellenfelével szemben. Voltam annyira óvatlan, hogy belenéztem a Videoton és az Újpest meccsébe is (ezeket bezzeg simán nézhetem az M4-en...) Kár volt. Mondhatnám úgy is, elkeserítő volt a VB közben ezeket látni.
Mibe lehet kapaszkodni? Megint csak az Aranycsapatba. De hogy? "Horvátország világbajnoki döntőbe jutása és a 64 évvel ezelőtti berni nyugatnémet-magyar finálé kapcsán a Puskás Ferenc vezette vb-ezüstérmes labdarúgó-válogatottra emlékezett csütörtökön az Aranycsapat Emlékév Testület."
Érted?
A horváton döntőbe jutása ad alkalmat nekünk az emlékezésre!?
Maga a miniszterelnök is azt mondta, hogy: Magyarország mindig a Duna menti futballkultúra része volt, ezért a horvátok sikere persze a horvátoké, "de egy kicsit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is". (24.hu)
Gondolom, a horvátok nem kapkodnak a mi luxemburgi vereségünk "dicsőségében" fürdeni.
Az egyébként igen tiszteletreméltó, négyszeres világbajnok asztaliteniszező Jónyer István (aki zsenge gyerekként még a focipályán kezdte sportkarrierjét, tehát bizonyára jogosan szakért) pedig úgy véli: "„A mai technikával, a videobíró alkalmazásával száz százalék, hogy nem a németek, hanem mi nyertük volna a világbajnokságot”. (m4sport.hu) Akkor talán nem kellett volna az addig (és egy idő óta újra) dicsőített focistáknak sem bujkálva hazatérniük vb-ezüsttel a zsebükben, félve a lincseléstől, teszem hozzá én.
Ha eddig elolvastad, azt jelenti csak érdekelt a téma. És remélem, azt is észrevetted, nem is csak a fociról volt szó. Mert ha észrevetted, nem kell többet mondanom. Ha nem vetted észre, akkor meg kár is lenne.
Mártózzunk meg mi is kicsit a horvátok dicsőségében...
(fotó: transindex.ro)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése