Idestova két évtizedes újságíróskodásom alatt igen sok ünnepi eseményen vettem részt, például olyanokon, amikor emlékművek előtt hajtottak fejet ilyen-olyan elöljárók vagy éppen egyszerű lakosok. Emlékeznek a világháborúkban elesettekre, nagy elődökre, történelmi eseményekre, stb.
Olyat is biztos hallottál már, hogy megkoszorúzzák mondjuk az ismeretlen katona sírját. De olyat hallottál, hogy megkoszorúzzák az ismeretlen emlékművet?! Pedig van ilyen.
Akár hiszed, akár nem, voltak olyan esetek is, amikor olyan emlékműveknél került sor megemlékezésre, melyekről egyszerűen nem lehet tudni a legfontosabbakat: ki vagy kik emelték, mikor, miért, kinek a tiszteletére, de akár azt sem, hogy valójában mit ábrázol maga az emlékmű. Nem, nem viccelek, vannak ilyenek. Mikor megkérdeztem, hogy miért az ünnepség, amikor valójában semmit nem tudunk a "kegyhelyről", az volt a válasz, hogy nekik ez van, ennél tudnak ünnepelni, így alakult ki a hagyomány és kész. Erről nincs mit tovább eszmecserézni, mindenki ott koszorúz, ahol akar.
Nagyon is ismerik ellenben az emlékművük emelésének okát a Dolj megyei Vela község lakói: örök emléket állítottak annak, hogy sikerült náluk leaszfaltozni egy útszakaszt. A csatolt emléktáblán azokat lajstromozták, akik ebben elévülhetetlen érdemeket szereztek. A polgármester, Alex Voinea szerint elöljárók és polgárok együttesen határozták el az emlékmű létrehozását, mivel egyformán örültek. A nagy örömködést némileg beárnyékolja, hogy a hely kijelölésekor talán túl optimisták voltak, az aszfaltból már nem jutott annyi, hogy a majdani koszorúzók ne poros-gödrös utolsó pár méteren jussanak emlékművükig.
A lényeg a lényeg: emlékműveknek lenniük kell. Kinek milyen jut.
Nem látszik, de ott az aszfalt a közelben...
(fotó: digi24.ro)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése