Éppen három hete írtam egy Gyulán látott köztéri kút kapcsán a hegyközszentimrei ártézi kútról (is). Erre tessék, fejlemény van: a falu határában a minap égbe szökött egy újabb forrás. Igaz, nem magától, az ivóvízhálózat kiépítése során tört elő a mélyből, bőséges hozama egyelőre a Berettyóban végzi (részletek itt).
Beszélgetve a részletekről egy kollégával, adódott a briliáns ötlet: mennyivel jobban jártak volna a falubeliek, ha kőolaj tör felszínre. Igen, első hallásra valóban úgy tűnik, talán nekilendült volna a falu fejlődése. Lelki szemeink előtt máris hatalmas olajkutak jelentek meg, árnyékukban az immár csilivili várossá dagadt egykori faluval, talán még a Dallas című film zenéjét is hallottuk.
Aztán még tovább gondoltuk a sztorit, a geopolitikai adottságok (ó, de szép!) tükrében. Ez már nem volt olyan bizalomgerjesztő, ám talán közelebb állt a valósághoz.
Mi történhetett volna?
Jött volna egy cég, rátéve kezét az állami altalajkincsre, kisajátítva területeket. Fúrtak volna, és fúrtak volna és fúrtak volna, közben csőtörés csőtörést követ, a kiömlő massza elszennyezte volna a termőtalajt. Annyi lett volna a szőlőnek, a halastónak, a 80 éve a falu központjában működő ártézi kútnak, a Szent Imre szoborhoz is egyre kevesebben jöttek volna a bűz miatt, a fejlődésről álmodozott, ám még nagyobb elgyötörtségbe esett emberek pedig a temetődombon épült (egyelőre épülő) kilátóból pedig az egyre szebbé váló múltat szeretnék látni...
Aki nem hiszi ennek a víziónak, de legalábbis néhány részletében, az nézzen szét alkalomadtán Berettyószéplakon (vagy olvassa el EZT).
Abban maradtunk, legalább az ivóvízhálózat legyen akkor meg már végre, aztán majd meglátják a többit.
(fotók: Kocsis Olivér)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése