"A Magyar Értéktár a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény szerint a települési, a tájegységi, a megyei és az ágazati értéktárakat, valamint a külhoni közösségek értéktárait összesítő gyűjtemény. A törvény alapján készülő listából a Hungarikum Bizottság kiválasztja a legszűkebben értelmezett hungarikumokat, amelyek ennélfogva a Hungarikumok Gyűjteményébe bekerülnek."
Az idézet, pontosabban a meghatározás az internetes lexikonból van, és ha elolvasod, úgy érzed, ez egy világos és értékes folyamat. Aki kitalálta, bizonyára ez is volt a terve, nem gondolt még arra, hogy milyen vadhajtása is lesz (vagy igen, már ebben sem vagyok biztos). Mert miért is ne vált volna Erdély-szerte ez is politikai harc eszközévé: ki gyűjt és javasol többet, jobban, gyorsabban, igazabbul, magyarabbul. Ami persze a hadtesteken kívülinek igen elkeserítő: hogyan szól akkor ez végül is az értékeinkről?!
Akkor kié is az érték?
Vagy mi is az igazi érték?
Mert ezzel azt sugallják, hogy mégiscsak a hatalom a legértékesebb. Ha jól belegondolunk, még az is érthető, hogy a "felek" belemennek minden adódó csatába, hiszen meg kell felelni. Közben persze egy a nemzet, egy a cél, közös a jövő. Tudod, az a határok feletti, amit emlegetni szoktak. Valakinek mégis érdekében áll, hogy ne szűnjön meg a feszültség, legyen két, akár több "oldal" is, akiket alkalomadtán lehet megsimogatni, ha meg úgy adódik, összeugrasztani. Olyanok pedig mindig vannak, akik szívesen ugranak, ilyen a természetük. Nem csak a ködös távolba sejlő, de a karnyújtásra lévő ellenségkép is jól jöhet bármikor, érdemes több vasat tartani a tűzben. Persze, csakis a nemzet érdekében.
Talán ez az egész sajátos, egységes kettősség is bekerülhetne az értéktárba. A hungarikumok közé.
Persze adódna a kérdés: ki vegye leltárba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése