A film bemutatója 2005. december 1-én volt, tehát nem lehet mondani, hogy túl hamar ráakadtam... De, ugye, jobb később, mint soha. Az igazi Mikulás című magyar filmről van szó, amit a minap néztem meg, és igen, a Mikulásról szól.
Az igaziról.
Majdnem.
Nem úgy az "igaziról", ahogyan a hollywoodi filmekben megjelenik, rénszarvasokkal, kémények fölött repkedő szánokkal, csilivili ajándékokkal, varázslatos átalakulásokkal, valószínűleg ezért nem is lett és nem is lesz a decemberi tévéműsor-kínálatban. Ez a Mikulás olyasmi, mint a kicsit sárga, kicsit savanyú magyar narancs: bőven lakmározik a puttonyában lévő édességből, aminek papírját szétszórja, az ajándékba biciklit kérő kislányt megpróbálja elhajtani, nem veti meg a piát és felebarátja feleségét, nem adja meg a kölcsönkért pénzt, de (néha) jókedvű és jószívű, a cél érdekében gondolkodás nélkül lop is.
Ez a magyar Mikulás (Cserhalmi György), aki finoman szólva nem felel meg a multinacionális bevásárlóközpont reklámemberekkel szemben támasztott követelményeinek. A film hangulata egy kicsit a Sose halunk meg-re, kicsit a Kontroll-ra hajaz.
Bár jó másfél hónappal már túl vagyunk Mikulás napján, az időjárás most, január végén olyan, mint akkor kellett volna legyen. De a filmet nem csak ezért érdemes megnézni most. És nem csak most. (ITT megtalálod.)
Ja, és halottam, hogy a BUÉK című film még mindig teltházzal megy, már most kétszer többen látták, mint amire a gyártó számított. Ugye, megmondtam - ITT írtam róla.
(Illusztráció: filmtett.ro)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése