Soha ne úgy vezess, ahogyan az oktató, hanem ahogy az oktató mondja. Kinek nem sütötték el ezt poént annak idején, amikor tanult vezetni?!
Persze, lehet ezt vonatkoztatni más foglalkozásokra is, nyugodtan helyettesítsd be: Ne úgy élj, ahogyan a ..., hanem ahogyan a ... oktatja (magyarázza, prédikálja, hirdeti).
Visszatérve a vezetéshez, remélhetőleg az a bizonyos oktató annak idején mindenki figyelmét felhívta a felelősségteljes vezetésre, meg az udvariasságra, előzékenységre, meg arra is, hogy ha megtörténik a baj, azt lehetőleg a legkevesebb vesződséggel próbálják lerendezni. Most persze nem az "orosz módszerre" gondolok, hanem a civilizáltra.
Aha, persze, mondod most, éppen ezt tapasztaljuk manapság az utakon, a felelősséget meg az udvariasságot.
Nem olyan régen azt a hírt kaptam, hogy a leparkolt autómat "megütötték". Nem nagy a gond, valójában semmiség, próbáltak nyugtatni.
Első gondolat: ki az a ..., aki egy leparkolt autónak megy neki? Hát valójában bárkivel megeshet, azzal is, aki kizártnak tarja.
Második gondolat: ha nyugtatgatnak, akkor biztosan van miért...
Érkezem vissza a tetthelyre, már messziről látom a hölgyet, aki láthatóan ideges (ettől már én is igencsak). Az autón nem látok semmit. Mert nincs is mit. Megnyugtató.
Ez történt: nagyon le kellett húzódjon az út szélére (előtte biciklis, szemből másik autó) és a két autó (az övé és az enyém) tükrei összeértek. "Csak egy nagy pukkanást hallott", mondta a szemmel láthatóan riad hölgy, aki meglepetéssel vette tudomásul, hogy az ő tükre be is hajlott. Nem is tudta, hogy a tükröt be lehet hajtani, vallotta be. Szóval olyannyira nem történt semmi baj, hogy egyik kocsinak, egyik tükörnek sem esett semmi baja, a legkisebb karcolás sem volt felfedezhető, az elektronikájuk is működött.
Simán megtehette volna, hogy elhajt, még akkor is, ha valójában nem is tudta, okozott-e kárt. Mivel nem, még inkább elmehetett volna, én semmit nem vettem volna észre. De megvárt, az után, hogy keresett valakit, aki által kapcsolatba léphetett velem és megmagyarázta.
Hát, ennyi. Nincs poén.
Hacsak az nem, hogy ne csak a rossz példákról beszéljünk, hanem a jókról is.
Az autóm tükre, a második könyvem címlapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése