Tükrök, ha pukkannak

Soha ne úgy vezess, ahogyan az oktató, hanem ahogy az oktató mondja. Kinek nem sütötték el ezt poént annak idején, amikor tanult vezetni?! 

Persze, lehet ezt vonatkoztatni más foglalkozásokra is, nyugodtan helyettesítsd be: Ne úgy élj, ahogyan a ..., hanem ahogyan a ... oktatja (magyarázza, prédikálja, hirdeti).

Visszatérve a vezetéshez, remélhetőleg az a bizonyos oktató annak idején mindenki figyelmét felhívta a felelősségteljes vezetésre, meg az udvariasságra, előzékenységre, meg arra is, hogy ha megtörténik a baj, azt lehetőleg a legkevesebb vesződséggel próbálják lerendezni. Most persze nem az "orosz módszerre" gondolok, hanem a civilizáltra. 

Aha, persze, mondod most, éppen ezt tapasztaljuk manapság az utakon, a felelősséget meg az udvariasságot. 

Nem olyan régen azt a hírt kaptam, hogy a leparkolt autómat "megütötték". Nem nagy a gond, valójában semmiség, próbáltak nyugtatni. 

Első gondolat: ki az a ..., aki egy leparkolt autónak megy neki? Hát valójában bárkivel megeshet, azzal is, aki kizártnak tarja. 

Második gondolat: ha nyugtatgatnak, akkor biztosan van miért...

Érkezem vissza a tetthelyre, már messziről látom a hölgyet, aki láthatóan ideges (ettől már én is igencsak). Az autón nem látok semmit. Mert nincs is mit. Megnyugtató.

Ez történt: nagyon le kellett húzódjon az út szélére (előtte biciklis, szemből másik autó) és a két autó (az övé és az enyém) tükrei összeértek. "Csak egy nagy pukkanást hallott", mondta a szemmel láthatóan riad hölgy, aki meglepetéssel vette tudomásul, hogy az ő tükre be is hajlott. Nem is tudta, hogy a tükröt be lehet hajtani, vallotta be. Szóval olyannyira nem történt semmi baj, hogy egyik kocsinak, egyik tükörnek sem esett semmi baja, a legkisebb karcolás sem volt felfedezhető, az elektronikájuk is működött.

Simán megtehette volna, hogy elhajt, még akkor is, ha valójában nem is tudta, okozott-e kárt. Mivel nem, még inkább elmehetett volna, én semmit nem vettem volna észre. De megvárt, az után, hogy keresett valakit, aki által kapcsolatba léphetett velem és megmagyarázta.  

Hát, ennyi. Nincs poén.

Hacsak az nem, hogy ne csak a rossz példákról beszéljünk, hanem a jókról is. 

             

Az autóm tükre, a második könyvem címlapján

Szilveszteri ágyúzás

"Úgy voltunk, mint a borsó meg a héja" - szól a méltán "örökzöld" Forrest Gump című film egyik szállóigévé vált mondata. Egyébként vannak azok a filmek, melyeket akárhányszor is láttál, mindig odaláncol a képernyő elé, na, ilyen ez is, most szilveszterkor is. De ez csak egy kitérő volt, az idézetet annak kapcsán vettem elő, hogy a borsó meg annak a héja nem forrt jobban össze, mint a szilveszter meg a petárdázás. Ám korántsem olyan érthető, hogy minek is? A családi méretű tűzijátékokat még megértem, színes, látványos. Még talán a kisebb, pukkanós petárdára is lehet magyarázatot találni, bulinak jó, hagy szóljon, élje ki magát a gyerek, meg a gyerekes felnőtt. Magyarázzunk bele egy kis népi jelleget is (az úgy is divatos): elűzi a rosszat a következő évtől. (Évek múlva néprajzosok meg hivatkoznak majd erre a mondatomra...)  Na, de ott vannak azok a petárdák, ha lehet még annak nevezni, melyek akkorát durrannak, mint egy ágyú. Aki még volt a seregben, az tudja, hogy nem túlzok (nagyon). Ha pedig sorozatban dobálják el ezeket, akkor akár az orosz frontvonal közeledtét is lehet vizionálni, bár erről szerencsére nincsenek saját tapasztalataim. Fel nem foghatom, mi jelent ebben élvezetet?! Nem szép, fojtó a füstje (mert ugye az is van neki), riasztó a hangja. Esetleg arról lehet szó, hogy a mások riadalma okozza az elégedettséget - ebben mondjuk hajaz is az ágyúkra. Fokozza az értetlenségemet, amikor nem csak sihedereket, de meglett, a hétköznapokon az én mércém szerint normálisnak ismert felnőtt férfiakat látok ilyen "bombákkal" dobálózni. Egy ilyen illető épp a kapum előtt (is) megállt szilveszter éjjel, rágyújtva egyre. Vártam, mit tesz? Bedobja az udvarra, esetleg az ablakpárkányra teszi? Bele a csatornakifolyóba? Utóbbiakban biztos kárt tett volna. Aztán én meg őbenne. Kedvem lett volna újra csak a Forrest Gump-ból idézni: "Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak megjátszod?" De csak simán kihajította az úttestre, a jövő-menők közé, a népek ugrottak, mint a kenguruk. Nagyszerű móka volt.

    Ettől a hangtól nem csak a kutyák, de még egy birodalmi lépegető is világgá menne...
                                                                                (fotó: MKKP/facebook)

Amikor ránkdurran az új év

Mióta törvényben mondták ki, hogy akár börtönre is számíthat az, aki tiltott pirotechnikai eszközök használatával vezeti le az óév búcsúzása feletti örömét, azóta vitathatatlanul kevesebb az emberre a frászt hozó durrogtatás. Igaz, számomra kissé homályos a hivatalos megfogalmazás, miszerint „bűncselekménynek minősül a II.-IV. osztályba, a T1 és T2 kategóriába, illetve az I. osztályon belüli, durranó hatású pirotechnikai termékek lakosság felé történő forgalmazása”, mert szerintem ezt csak szakemberek értik, én csak annyit tudok, hogy durran, vagy nem durran.

Persze azt is tudom, hogy nincs az a fenyegetés, amivel teljesen meg lehetne akadályozni ezt az eszelős „szórakozást” – amit én nem értek. Nem zárom ki, hogy bennem a hiba, de akkor sem.

Szilveszterkor direkt figyeltem néhány petárdázót. Meggyújtották a kis (vagy nagyobb) rudacsot, és eldobták, majd várták a robbanást. Ami vagy jött, vagy nem. Ha igen, akkor elégedettnek tűntek, főleg, ha valaki még meg is riadt. Ha nem, akkor mormogtak valamit az ismeretlen gyártónak címezve, hogy mit csinált volna inkább petárda helyett.

Aztán azokat sem értem, akik a kiürült pezsgősüvegeket a földhöz csapva remélnek egy jobb új évet, mert szemmel láthatóan nem a törött üveghez kapcsolódó néphitben bízva teszik.

Azt hiszem, ilyenkor szokták mondani, hogy lám–lám, milyen kevés is elég a boldogsághoz...

Aztán arra gondoltam, hogy miért is akarom én mindezt megérteni?! És miért pont szilveszterkor?! Hiszen annyi mindent nem értek év közben sem, micsoda azokhoz képest egy kis szilveszteri petárdázás, meg üvegtörés?! Sőt, a szilveszteri petárdázás legalább egy megbízható történés, amire halálpontosan számítani lehet.

Azt hiszem, itt abba is hagyom a fejtegetést, mert a végén még eljutok a tiltó törvény megkérdőjelezéséig. Arra meg már gondolni sem merek, hogy esetleg én is...

                                                                                                                               (Illusztráció: parameter.sk)