Nálam sokkalta jobban ismete két bátyám, Zoltán és Lajos. Utóbbi - nyugodtan mondhatom - barátja is volt. Apám is jóban volt vele. Különös türelemmel tudott társalogni vele, amit az tud értékelni igazán, aki maga is ismerte a költőt, és tudja, hogy születési rendellenességéből fakadóan milyen nehezen ment neki a szavak formálása, ráadásul a kimondott szavait nehéz is volt megérteni. Apám nagyszerűen tudott vele beszélgetni. Sőt, műszerész lévén, az Imre írógépét is gyakorta javította. Ma ez már egy egyszerű kijelentésnek hangzik, ám azokban az időkben ennél kicsit bonyolultabb volt, mert a korabeli hatalom nyílvántartásában szerepelt minden írógép (hol voltunk még akkor a számítógéptől?!), azok javítását is számon tartották, hiszen féltek az írott szótól, mint ördög a tömjénfüsttől. Minden írógép javítást lajstromba kellett venni, főleg, ha betűket kellett cserélni, hogy később azonosíthassanak minden megjelenő "irományt", illetve minden írástudót.
Szóval szobrot avattak Imrének. Pár éve az egykori utcájában lakók - legalábbis egy részük - hevesen tiltakoztak az ellen, hogy róla nevezzék el az utcát. Az ember gyengeségei még elevenebben éltek a kortársakban, mint a költő.
Ki gondolta volna 22 évvel ezelőtt, hogy szobrot kap Érmihályfalván Máté Imre? - tette fel a kérdést az ünnepségen az egyik szónok.
Hát, bizony nem sokan.
Legkevésbé ő.
Ha ma lenézett az őt méltatókra, meg az összegyűltekre, bizonyára még jobban elcsodálkozott: mennyi barátja volt neki annak idején?!
Így szokott ez lenni: a kultusz erősödésével gyarapszik az egykori barátok száma.
Egyre többen maradnak...
Jól mondta Szabó Ödön (a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke): "Nagyon dícséretes, hogy most így ápolják az emlékét, de vajon nem kellett volna-e akkor is megbecsülni, míg élt?"
A jótékonynak nevezett feledés homálya pedig egyre jobban rátelepszik arra is, hogy tulajdonképpen hogyan is halt ő meg 1989. december 8-án hajnalra?
Csak a szépre emlékezünk.
Az egyre szebbekre, és egyre többen.
Ahogy az elején mondtam, ismertem Máté Imrét. És ő is tudta, én ki vagyok. De nem voltunk barátok. Ma már mondhatnám, hogy azok voltunk.
De nem mondom.
Mert nem úgy volt.
Pataki Istvan mellett altunk vidam volt a hangulat, a nenik vissza-vissza neztek rank.
VálaszTörlésAz altalad is emlitett sok uj baratra utalva Pataki azt mondta
Szegeny Imre ma a sirjaban tett vagy 10 kort.
Nem sokan hallottak de akik igen azok ertettek es a nenik megint csak hatra fordultak a mellettem allo csak annyit mondott ezt mar nem tudtam kohogesnek alcazni.
Lehel
VÁLASZ
VálaszTörlésLehelnek
-Így van ez, és egyre ígyebb lesz...
Nagyon könnyelműen bánunk a barát szóval és észre sem vesszük. Nem is olyan rég nevezett valaki barátnőjének, meg is lepődtem rendesen. Számomra ennek a szónak súlya és tartalma van. Nem néztem utána semmilyen magyarázó és értelmező szótárban mit is jelent, de biztos vagyok benne a nélkül is meg tudom nevezni a barátaimat. Mind a kettőt.
VálaszTörlésVÁLASZ
VálaszTörlésJuditnak
-Azzal még talán nincs is olyan nagy baj, ha valaki ezt ode sem figyelve, óvatlanul teszi. De aki tudatosan... Na, ez az...
Magda Erzsike néninek hála, egyszer hallhattam néhány gyerekversét saját előadásában, megijedtünk egy kicsit tőle először, de nehézkes beszéde ellenére a versek megfogtak. Azt gondoltam költő leszek, de csak nyolc sort tudtam ráizzadni a Napsugár hasábjaira... Hogy kik voltak a barátai, lásd a régi fotókat Karcsiék gyűjteményében... Ez már dokumentálva van... Ez ma már nem kérdés... A költőre jobb hatással vannak az ellenségek, mint a barátok, azok, akik ki akarják gyógyítani önmagából. A régi diktatúra is büszkén állhatott volna ott, hisz ő is hozzájárult, ihletet adott a verseknek.
VálaszTörlésLegyen hát barát, vagy ellenség, vagy csak lenéző sznob, vagy vetélkedőt nyert utód: mindenkinek helye volt ott, minden kedves szalon..., akarom mondani mihályfalvinak.
Ádám Sanyi
Jó volt egy apró "titkot" megtudni tatáról és apuról. Köszi, Edina.
VálaszTörlésVÁLASZ
VálaszTörlésÁdám Sanyinak
-Az első szó a gratulációé: nyolc sor a Napsugárban, az már valami! Hányan vagyunk, akiknek ennyi sincs - és ez talán "versbarátabb" megoldás is így :)
-Aztán: én nem vagyok benne biztos, hogy "a régi diktatúra" nem állt ott... Egyébként egyetértünk abban, hogy mindenkinek helye volt ott, még, ha újdonsült barát, akkor is.
Edinának
-Örülök, hogy örülsz :)
Azt hiszem már emlitettem neked, halála elött nem sokkal mondott nekem egy kétsorost..csócseszku egy jó ember, ugy járjon mint Honecker...akkor már nagyon inogott kelet europában a kommunizmus.
VálaszTörlésVÁLASZ
VálaszTörlés-Névtelennek
Sajnos nem emlékszem rá, de ez mit sem von le abból, hogy nagyon ütős. Amikor ezt mondhatta, akkor azt hiszem még bőven járt volna érte egy alapos verés a Szekun... (Ha máskor oda írod a neved is, akkor személyre szólóbban tudok válaszolni, talán még a memóriám is jobban belendül:)
Vannak emberek akikkel nagyon egyforman jar az agyunk es ez tetszik.
VálaszTörlésTalan mert "puloveresek" vagyunk ahogy Sanyi mondta.
Kar hogy nem teremtunk tobb alkalmat a beszelgetesre, ez a ku.va elfoglaltsag, egyszer mindent befejezek es csak azt csinalom majd amit szeretek.
De most megyek dolgozni ;)
Lehel
VÁLASZ
VálaszTörlésLehelnek
-Régen tervezem - talán mondtam is neked, még mikor a kultúrháznál voltál - hogy olyan összejöveteleket kellene szervezni, ahol egyszerűen összejövünk, bárki, és csak ...beszélgetünk. Pl.Fociról, méhészkedésről, filmekről, kiállításról, emlékekről -bármiről. Amikor nincs szónok, nincs szóvivő, nincs politikus, nincs pap, amikor nem egy-két személy osztja az észt, hanem beszélgetünk. De ráérünk?
En meg mielott eljottem a kulturtol gondolkoztam rajta, hogy egy kulturkavezot csinaljak, olyan moszkva szerut, es mindenki azt mondta, hogy nem menne, szerintem meg lehet menne, de lehet csak almodozom (neha szoktam Rodi szerint), sajnos talan soha nem tudjuk meg.
VálaszTörlésLehel
VÁLASZ
VálaszTörlésLehelnek
-Szerintem nagyjából ugyanarról beszélünk, esetleg a forma lehet más. Míg meg nem próbáljuk, nem fog kiderülni, hogy menne-e?!