2011. július 19., kedd

A rektor mentőöve

Nemrég, az érettségi körüli botrány kapcsán esett szó arról, hogy milyen szerepe, illetve felelőssége van a vizsga eredményeiben az oktatásnak, az oktatónak, a szülőnek, a diáknak, de arról is, hogy milyen kihatása lehet ennek az egyetemek működésére.
A romániai egyetemek egy részének egyébként sincs jó híre - és ezek aztán rontják a többi hírét is. Néhány éve a Spiru Haret magánegyetem keveredett masszív "diplomagyártási" botrányba, majd két évvel ezelőtt már mint a legnyereségesebb magánvállalkozást tartották nyílván. Annak idején ezt írtam erről:
                     A tudás (és a) hatalom
Tanulni, tanulni, tanulni! - szólította fel alattvalóit hajdanán Lenin*, ám azok továbbra is leginkább az erőre, esetenként az erőszakra bízták hatalmuk őrzését. A derék Vlagyimir Iljicset már rég közszemlére fektették mauzóleumában, de mondása szállóigévé vált. Manapság a tudás és a hatalom rokonítása új értelmet nyert Romániában: a legnyereségesebb vállalkozás a Spiru Haret magánegyetem. A korábban „diplomagyárkét” botrányba keveredet oktatási intézmény a gyanú szerint a tanulmányok elvégzését tanusító okiratok tízezreit állította ki törvényellenesen, hallgatói számát pár év alatt közel tízszeresére tornázva fel. A 2008–as bevételével messze megelőzte az ország legnagyobb vállalkozásait, nyereségét megduplázva az azt megelőző évhez képest. Akik ezt meg tudták, és meg is merték lépni, azok bizony jól tudtak valamit: nem csak a tudás, a pénz is hatalom, sőt. Itt pedig 373 millió lejről beszélünk, ami nagy pénz, azaz nagy hatalom. A botrány nagy port vert fel, de a porfelhő leülepedett, a híradások pedig már nem szólnak törvényszegésről, büntetésekről. A tudásnál manapság nagyobb hatalom a pénz. Igaz, a pénzhez is valamilyen tudás vezet: tudni, hogy kinek, mikor, mennyit... Tehát, végül oda jutottunk vissza, hogy a tudás a hatalom. Azaz, csak érdemes lehet Leninre hallgatni, és „tanulni, tanulni tanulni”, hiszen – visszatérve a szovjet szállóigékhez: Lenin élt, él, élni fog! Legalábbis a szelleme.

(*A Szovjetunió első vezetője – 1870–1924. Bebalzsamozott holttestét a moszkvai Lenin-mauzóleumban őrzik)
(Bihari Napló, 2009. október 26.)

Most egy újabb egyetem szerez magának kétes hírnevet, a már említett érettségi eredmények folyományaként. Korábban ugye szó volt arról, hogy a sok bukott vizsgázó miatt csappanhat az egyetemekre felvételizők, illetve a tanulmányi eredmények és az érettségi átlagok alapján oda bejutók száma - velük meg a támogatások összege. Hiszen, akinek nincs érettségije, az nem mehet egyetemre.
Gondoltuk eddig.
De Románia a lehetőségek, és a lehetetlenségek országa: a jászvásári (Iaşi) Apollonia Egyetem azokat a diákokat (is) csábítja magához, akiknek nem sikerült az érettségi, mondván, még két évet ad nekik menet közben, hogy sikerrel bepótolják a lemaradást.

Az egyetem rektora, Vasile Burlui korábban az ugyancsak jászvásári Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem vezetője is volt - ha ilyen ötletei vannak, nem lehet kérdés, miért nincs már ott: vagy, mert hülyeségeket beszél, vagy, mert jobban ért az üzlethez. Ő úgy gondolja, nem létezik, hogy a gyerekek több, mint felének nincs meg a kapacitása a sikeres érettségihez (ebben nem vitatkozok vele), és ennek értelmében viszont nekik is meg kell adni az esélyt, hogy bejussanak a "rendszerbe". Mint egyetemet vezető értelmiséginek tudnia kell: a jelenlegi romániai törvények szerint érettségi nélkül nem lehet felvételt nyerni egyetemre, sőt, felvételizni sem lehet. Ha ez mégis megtörténik, a szakminisztérium visszavonhatja az egyetem akkreditációját. Az Apollónia esetében ez "csak" a közepes minősítéssel rendelkező fogorvosi kart fenyegeti, a kettő közül a másiknak, a kommunikációsnak nincs is akkreditációja.
Lehetőségek:
-Mi történik, ha mondjuk az egyetem felveszi az érettségi nélkül felvételiző diákokat, ennek ellenére az egyetem rolóját nem húzza le az állam, de az egyetemista a felajánlott két év alatt mégsem tud leérettségizni?
-Mi történik a két év alatt befizetett tandíjjal? Mert feltételezem, hogy ára van ennek a "könnyítésnek...
-Vajon adnak-e majd a két év után egy harmadik (negyedik...) esélyt, egészen addig, míg végül magasba dobhatja kalapját az újdonsült fogorvos?
Ami valószínűbb, az egyetem nem kockáztatja meg, hogy ujjat húzzon a minisztériummal, csak egy kis reklámot csinált magának - mert korábban ki hallott még róluk országos szinten?
De azért a a kisördög csak ott motoszkál: mi van, ha mégis megcsinálják?

4 megjegyzés:

  1. Hát igen... Erről már beszéltünk. Azt hiszem, azt mondtam akkor, hogy kiráz a hideg, ha belegondolok abba, mi lesz, ha a ma 40-es, 50-es orvosok,(fogorvosok) nyugdíjba mennek. Gondolom, a diagnózis meg a kezelés tippeléses alapon megy majd, aztán vagy bejön, vagy nem. De gondolkozzunk pozitívan: Egy kis népírtás nem árt, elvégre úgyis elfogy a nyugdíjalap határos időn belül. Az oktatásban dolgozókról nem is beszélve. Tök hülyék képeznek majd tök hülyére jobb sorsra éredemes csemetéket...Hátha csak megállítja valaki ezt az egészet egyszer. Reménykedjünk. Jobbat nem tudok.

    VálaszTörlés
  2. VÁLASZ
    Terez anyunak
    -Ami valójában nem is válasz, csak továbbgondolás: az előbb olvastam, micsoda jegyeket értek el saját vizsgáikon a címzetes állásra sorban álló tanárok... Igazad van, reménykedjünk, hogy egyszer csak jobb lesz valami...

    VálaszTörlés
  3. Ha már meguntam reménykedni, akkor mi a teendő? Forduljak a háziorvosomhoz vagy a gyógyszerészemhez? Mióta fel tudom fogni a körülöttem történő dolgokat, egyebet sem csinálok, csak reménykedek. 20 évesen nem mentem külföldre, mert reménykedtem, erre mit ad az ég?...Ennyire kilátástalannak, elfuseráltnak még soha nem láttam az otthoni helyzetet. Minden esetre nagyban enyhiti a honvágyat.

    VálaszTörlés
  4. VÁLASZ
    Juditnak
    -Bocsi, jobbat nem tudtam mondani. Belátom, nem valami sok...

    VálaszTörlés