Falazás

Nagybánya Polgármesteri Hivatala falat akar építtetni egy olyan tömbház köré, melyben cigányok laknak. Már dönöttek a kivitelezésről, 30 ezer lejt különítettek el a munkára. Az ilyen téma mindig "hálás", a média itt kiélheti a hangzatos címadási, és általában a "nagyot mondó" hajlamait. Meg persze azonnal meg lehet keresni az ügyben ki(vagy be-)rekesztést kiáltó bel- és külföldi szervezeteket - sőt, nem is kell keresni őket, jelentkeznek ők maguktól, hiszen létük egyik igazolási formája egy-egy ilyen eset - melyek nem késlekednek riasztólövéseket leadni. Ebben az esetben is így történt, nyomban sorakozott az Amnesty International, a Romani Criss, az Esélyegyenlőség Egyesület - és nem hatották meg őket Cătălin Cherecheş polgármester (románul nem tudó olvasóimnak jegyzem meg közbevetőleg, hogy az általam egyébként nem ismert polgármester úr valószínűleg nem is túl távoli őse magyar lehetett, neve a  magyar Kerekes Romániában bevett románosítása) érvei, miszerint a fal mögé utasítandó cigánycsaládok rendszeresen zaklatják a környékbelieket, bűnöznek, és az alapvető higiéniai szabályokra is fittyet hánynak.
A gond nem csak nagybányai, hiszen korábban hallottunk hasonló "falazásról", amit saját pénzükön valósítottak meg a szlovákiai Nagymihály egy lakótelepének lakosai.

                                                                              (fotó: bumm.sk)
Látván a kialakult kritikus helyzetet, és mivel magam is ellenzem a diszkrimináló intézkedéseket, egy építő jellegű ötlettel állok elő.
Senki ne építsen falakat a cigányok lakta tömházak köré. A kerítések helyére - vagyis a szóban forgó tömbházak, és az elkülönülni vágyó  városrészek közé - iroda- és lakóházakat építsenek. Előbbiekben kapjanak helyet az úgynevezett cigánykérdés megoldásában illetékes, azzal megbízott, és szavukat mindig hallató szervezetek, egyesületek irodái, utóbbiakban pedig ezeknek a szervezeteknek és egyesületeknek az alkalmazottai, családjaikkal. Mindezzel több legyet is ütnénk egy csapásra.
1. Nem épül meg a visszatetszést keltő fal, mégis lenne egyfajta átjárható demarkációs vonal, vagyis mindenki elégedett lehetne.
2. A cigánykérdésben illetékes szervezetek - irodáik karnyújtásnyira lévén - közvetlen közelről tanulmányozhatnák, hogy a sokat emlegetett felzárkóztatás, a társadalmi beilleszkedés érdekében az érintett rétegnek milyen igényei vannak, ehhez nem kellene szekérderéknyi eurókat elkölteni tanulmányutakra, szimpóziumokra, tanácskozásokra - és a pénzt közvetlenül a "tárgyra" fordíthatnák.
3. Mivel a nevezett alkalmazottak a közelben is laknának - a legjobbnak tartott nevelési mód alkalmazásával - rögtön példát is adnának az egymás mellett élés szabályairól.
Bár ötletem országoktól és határoktól függetlenül megvalósítható lenne, mégis úgy érzem, nem számíthat átütő sikerre...