Három perc igazoltan magyaroknak

Emlékezhetünk, a magyar igazolvány intézményének már a létrejöttét is erős politikai „szülési fájdalmak” előzték meg. Romániában 2002. január 21-től lehetett igényelni, de előtte sokan riogatták azzal a magyarországiakat, hogy na, majd aztán ellepik az országot a „románok”. Nem lepték el, sőt, bár az előzetes felmérések azt mutatták, hogy a romániai magyarság 96%-a fog élni a lehetőséggel, az első évre várt „rohamban” csak alig 25% vett részt. Aztán tovább folytatódott a huzavona, hogy akkor ki is a magyar, meg kellünk-e egymásnak – a sokat emlegetett 2004. december 5.-i népszavazás, meg az utána következett még sok-sok bohóckodás mutatta, hogy bár elvileg igen, de annyira azért mégsem. A könnyített honosítás megszavazása után került megint fókuszba a magyar igazolvány, vagyis, hogy az továbbra is érvényes, minden kedvezményével együtt, ám az „átrendeződött” politikai erőviszonyok miatt a kiépített, és addig kifogástalanul működött hálózat egyszer csak feleslegesnek nyílváníttatott az igazolvánnyal kapcsolatos ügyek intézésére. Való igaz, jelentősen megcsappant a tennivaló, de nem apadt el. Az újabb politikai manőver eredménye: akinek baja van, az május 9. óta csak közvetlenül a főkonzulátushoz fordulhat. Első kézből tudom, például a kedvezményes magyarországi utazások miatt betelt oldalak pótlása nem nagy dolog – nem kell bejelentkezni sem, csupán az ügyfélfogadási napokon oda menni, és 3 perc alatt kész. Csakhogy – ezért a 3 percért el kell utazni Kolozsvárra! A napi megélhetési gondokkal kűzdő embereket kevésbé érdekli, hogy melyik párt melyikkel van éppen kötélhúzásban - azt érzi, hogy magyarsága megint kevesebbet ér. Hiába van róla igazolványa.

                                                                                            (fotó: 3szek.ro)