Az építkezés egyébként zajlik...

A napokban a bihardiószegi Szigeten jártam. A településnek romák által lakott része ez, és az ott látottak emlékeket ébresztettek. Hat és fél éve, 2006. július elsején is jártam ott, amikor a református egyházkerület akkori püspöke, illetve a Cigánymissziós Központ vezetője is. Utóbbiak sajtóval kísért látogatásának célja volt előkészíteni a tervet, miszerint a diószegi romatelep nagyrészt reformátusnak keresztelt lakóit gyülekezetté kell kovácsolni, megelőzendő neoprotestáns vallások (esetleg szekták) felé fordulásukat. Ez időszerű volt, annál is inkább, mert a célréteg a látogatás idején is éppen adventista összejövetelen volt, meg kellett várni őket. A püspök sokunk meglepetésére megígérte, hogy öt éven belül templomot emelnek a romáknak. Telt–múlt az idő, lepergett az öt esztendő, és tavaly nyáron kérdést intéztem a cigánymisszió vezetőjéhez, hogy miként áll az ígéret betartása. A máig őrzött válasz–e-mail szerint az egyházkerület átmeneti állapotot élt át éppen (mármint tavaly nyáron, nem az előző 5 évben), a válasz tárgyában egyeztetésekre van emiatt szükség. Ezek, gondolom, még tartanak, mert újabb infó nem jött. Ami pedig a fentiek leírására késztetett: a minap egy pirosban álló épület mellett vezetett el utam, ami nyilvánvalóan templomnak épül.

Becslésem szerint mintegy 30 méter hosszú, olyan „templomos” homlokzattal, és beépítésre előkészített tetőtérrel.

Érdeklődtem egy utcán ácsorgótól: tudomása szerint adventisták építik... Aztán egy ünnepségen vettem részt a Sziget iskolájában, ahol roma gyerekek adtak elő műsort. Hát, mit mondjak, leesett az állam, amikor meghallottam, hogy a talán három és tizenvalahány év közötti gyerekek milyen tisztán, csengően, érthetően, összeszokottan énekeltek azonnal felismerhetően nem a történelmi egyházakban hagyományos vallási énekeket.

Mint megtudtam, az adventista közösséghez tartoznak, mint azok a felnőttek is, akik irányították őket, és akik egyébként is foglalkoznak velük. Úgy tűnik tehát, a közösséggé formálódás halad. Igaz, nem az immár hat és fél éve kijelölt úton. De, a sport nyelvén szólva, hátrányból szép a győzelem...