Aztán elgondolkodik: miből van ezeknek erre pénzük? Mert, ha még be sem tudják fejezni egyiket-másikat, akkor is, ameddig eljutnak, az is rengeteg pénz, miközben a becsületes emberek meg gürcölnek egyik napról a másikra. Aztán csak megüti a fülem: kéreget a riporterektől egy vén cigány, akiről kiderül, ő építteti a 200 ezer eurósra saccolt, de még így is csak épülőfélben lévő egyik kacsalábon forgót! Kéreget a milliomos, és 1-2 lejért nem zavarja tovább a forgatást. Miből van a pénz? Adnak - vesznek, bizniszelnek. Gondoltam, hogy nem dolgoznak. Aztán feltűnik bizonyos Rostás (vagy Roştaş?) bácsi. És nem hiszek a fülemnek: a 75 éves öreg cigány ezt mondja, szó szerint (videó itt, 10.15 percnél): "Korábban külföldi segélyekből éltem, de mostmár nyugdíjas vagyok Írországban. 980 euró nyugdíjat kapok." = kb. 260.000 forint = kb. 4056 lej (régi pénzben több, mint 40 millió) Vajon mennyit dolgozott Rostás (vagy Roştaş?) bácsi, és mivel foglalkozott Romániában, mielőtt "vendégmunkásnak" állt? És mennyi munkaviszonyt igazolt Írországban, a nyugdíjat megállapító ottani hivatalnak? És milyen munkát igazolt, hogy kivívta az írek ilyetén megbecsülését? Átadhatná a tapasztalatait, mert az itthoni hatóságok közel sem becsülik meg így saját nyugdíjasaikat (sem). Pedig azok elsöprő többsége sosem ácsingózott segélyre. Sem külföldön, sem belföldön. Hanem becsületesen dolgozott. Meg adózott az államnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése