Kis- és nagyobb állatságok

Pár éve a budapesti WestEnd City Center kisállatkereskedésében bóklásztam, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik terráriumban összekucorodott pirosas kis valamik mocorognak, vásárlókra várva. Ha jól emlékszem, ezervalahány forintba került darabja a kis gusztustalanságoknak.

Kérdeztem az eladót, mik azok? Házi patkányok, mondta a legnagyobb lelki nyugalommal, majd már ment is tovább a sok ricsajozó papagáj, meg bamba guppi között. Nem nézte ki belőlem a vásárlási szándékot, igaza volt. Nocsak, könyökölt ki belőlem a falusi gyerek csodálkozása, a nagyvárosi népek pénzt fecsérelnek a patkányra. Átfutott az agyamon, hogy bizniszt ajánlhatnék a boltosnak. Ugyanannyért, amennyiért ők a kisujjnyi dögöket árulják, én tudnék nekik szállítani már kifejlett, jó alkarnyi egyedeket. A szemétdombjaink, kukáink környékén nem lenne nehéz az "áru" beszerzése (az azóta eltelt évek, vagy az EU-tagság példának okáért azóta sem rontották az üzleti lehetőségeket). Ő aztán úgy adná tovább, ahogy akarja, és mindenki jól járna. Végül is nem tettem meg az üzleti ajánlatot - ki tudja hány ilyen ígéretes üzlet mellett mentem már el, bizonyítva, hogy nyúl-, vagyis patkányfarknyi érzékem sincs a sefteléshez.
Ez most arról jutott eszembe, hogy ma reggel az egyik tévé híradójában vezető anyag (!) volt, hogy Szeged egyik óvodájában egy gyereket megharapott egy fehér patkány. Mondták, hogy az állatkereskedések egyik "slágere" a szimpatikus jószág, ez pedig úgy kerülhetett az óvodába, hogy gazdija ráunt, és szélnek eresztette. Vándorlása során becsámborgott az oviba, ahol a kis városi ovis lehet, hogy ki akarta próbálni, valódi-e, az meg a közeledést támadásnak vélte, és harapott. Olyan megnyugtató a történet vége, hogy öröm volt hallgatni: az ovisnak nem lett baja, a patkány nem volt veszett - de biztos ami biztos, karanténban tartják. Ami a legjobb (kapaszkodj meg a  karfában, hogy a megilletődöttségtől és/vagy a röhögéstől nehogy lefordulj a székről), hogy a gyerek szülei úgy döntöttek, nem kérik az állat elaltatását, hanem megbízzák az azt felügyelet alatt tartó civil szervezetet, keressenek neki új gazdát. Teeee, hogy ez milyen emberi, ... vagy patkányi, ...vagy állati, ...vagy állatbaráti. Azt hiszem, én másként rendeztem volna le az ügyet a kis fehérrel, ha találkozunk, és ahhoz nem kellett volna sem állatorvos, sem civil szervezet. Csak egy szeneslapát.

Hogy mi mindenből lehet hír?! Sőt, világhír!
Talán emlékeztek rá (ha nem, akkor most mondom), valamikor tavaly egy légy repült be a világsajtóba: Barack Obama amerikai elnök interjút adott éppen, amikor az orrára szállt a beste. Hogy az elnök miről beszélt? Ki emlékszik már arra!