Spanoljunk össze

Lassan három hónapja, hogy az első bejegyzéssel elindítottam ezt a blogot.
Mint a közmondásbeli  jó pap, az újságíró is holtig tanul szerintem, ennek megfelelően lépést tart a technikai fejlődéssel - ennek eredménye ez az internetes napló, ahol aztán kiélheti az ember a nyomtatott formát kinövő publicisztikai "túlcsordulásait". Persze, kezdhettem volna hamarabb is, de már többször is bebizonyosodott, későn érő típus vagyok - miért ebben lenne másképp?!
Szóval három hónap alatt ez a 60. bejegyzés, és a "házigazda" rendszernek köszönhetően, mint működtető, számos statisztikát tudok a bloggal kacsolatban szinte percre pontosan nyomon követni: mennyien és milyen rendszeren, illetve közvetítőn keresztül érkezve olvasnak óránkénti, naponkénti, heti vagy hónaponkénti lebontásban; melyik bejegyzést olvassák a legtöbben; stb., stb. Például, mikor ezeket a sorokat írom 22 romániai, 4 magyarországi és 2 USA-beli olvasót jelez a rendszer az utóbbi két óra alatt.
És, ha már rendszeren belüli dolgainkról beszélünk, azt is elárulom, a napi olvasottságom már az első hetek után beállt egy azóta is tartott szintre - az átlagot a Veres László Zsolt tragikus halála okán írt bejegyzésem lendítette ki a medréből: a napi maximum négyszeresét produkálták az olvasók, és még két nap múltán is érezhető a fokozott érdeklődés!
Már korábban megfogalmazódott az ötlet, és a "jubileumi" 50. bejegyzésnél akartam előhozakodni vele, de közbejött témák miatt halasztódott, ám azt hiszem, most sem késő: egy kis újításra adnám a fejem, a ti (elnézést a tegezésért, de végül is egymás közt vagyunk) bevonásotokkal. Mint bárki számára látható, a nyitó lapon 12 személy jelentkezett be (eddig), mint állandó olvasó. Ellenben engem roppant érdekelene, kik a többiek - riporter-vér, hajh...

 Persze nem arra buzdítok, hogy most mindenki tegye közzé a névjegyét, de például kíváncsi lennék arra, ki(k) az(ok), aki(k) már egy-egy bejegyzés közzététele után szinte azonnal olvas(nak) az Amerikai Egyesült Államokban? Az első kattintásoknál még véletlennek véltem, de mivel visszajáró, valószínüleg tudatosan keres rám valaki rendszeresen Szingapúrban - de ki lehet? Aztán itt van Svédország, Norvégia, Izrael, Kanada, Németország, Hollandia Törökország, az Egyesült Királyság, Ausztrália - és nem sorolom tovább, egyúttal elnézést kérve a derékhadat alkotó romániai és magyarországi, illetve a környező országokbeliektől. Azt a megoldást ajánlanám - mivel a hozzászólás lehetőségével láthatóan nem éltek - az rczcs@citromail.hu e-mail címemre írjon az, aki szívesen szóba állna velem, esetleg véleménye, bármilyen közlendője van számomra, vagy rajtam keresztül a többi olvasó felé. Lehet sztorikat küldeni, vagy fotókat, amit megoszthatunk egymással rólatok, környezetetekről, az országról vagy a városról, ahol éltek - bármit. (A tárgy megjelöléshez írjátok oda: blog.) Ha működik a dolog, akkor rendszeresen közzéteszem ezeket (de csak azt és annyit, amennyire feljogosít a feladó), mintegy közvetítő szerepet vállalva. Tudom én, persze, hogy hasonló céllal vannak már jól bejáratott közösségi oldalak, ennek ellenére megpróbálhatnánk, baráti alapon. (Természetesen fenntartom magamnak a jogot, hogy a jóízlés határain belül maradjunk.)
Én folytatni fogom a bejegyzéseimet. De mostantól várom is: lesz-e "csapatmunka"?