Sportpolitika

Érintőlegesen már írtam arról, hogy az Érmihályfalvi Unirea labdarúgó csapata esélyes arra, hogy megnyerje a Bihar megyei első osztályú focibajnokságot. Akkor szó esett arról, hogy erre 30 év eltelte után kerülhet újra sor, és, hogy az utóbbi esztendőken miféle "kalandokon" ment át a klub. Hát, tegnap délután lezajott a sorsdöntő összecsapás, és ha izgalmasan is, de összejött ez a siker.

Mint a korábbi bejegyzésben említettem, az RMDSZ megyei elnöke, a Megyei Tanács alelnöke, Kiss Sándor vállalkozó "szállt be" a csapat támogatásába tavaly nyáron, miután saját csapatával - bár egy évvel korábban megnyerte a bajnokságot, de elvesztette a megyeközi osztályozót - nem jutott a negyedikből a harmadik osztályba. Ez annyira elkeserítette, hogy fel is oszlatta azt a csapatot, és Érmihályfalva felé fordult. Erről így nyilatkozott az érmihályfalvi RMDSZ újságjában (az interjú megjelenését nem véletlenül időzítették a fontos meccs napjára):  "Könnyű volt a választás, mert nekem senkit nem kellet megkeresni, szinte minden település román vagy magyar felkért, hogy támogassam a csapatukat. Természetesen Érmihályfalva polgármestere is. Elfogadtam a felkérést, tartottunk egy gyűlést, ahol leszögeztük a szabályokat, átutaltam a pénzt, és beindult a bajnokság. Nekem ott, akkor azt mondták, ha nem jelenek meg, nem iratkoztak volna be a bajnokságba pénzhiány miatt.
Aztán szó esik az interjúban arról, hogy miért is nem jött össze zökkenőmentesen az együttműködés. Ennek egyik okát abban látta, hogy: "Kiderült, hogy az intézkedések még több problémát hoznak a felszínre, hiszen a csapatot addig mindenki irányította – a polgármester, az elnök, edző, az érmihályfalvi futballisták, és a szurkolók. Logikus, hogy hamarosan eltértek a véleményeink."
Ebben van igazság, tagadhatatlan, csupán azt felejtette el, hogy az "irányítók" között megemlítse saját fiát, aki mintegy játékszerül kapta az Unireát, és mikor milyen kedve volt, úgy viszonyult hozzá. Ezt bizony egy felelős szponzornak - aki ráadásul politikai célokkal is érkezett Érmihályfalvára - nem lett volna szabad hagyni. Ebben az esetben bizony az apa a politikus fölé kerekedett!
Ez egy jó meglátás:  "Dönteni kellet. Logikus volt, hogy én kell elmenjek, hiszen semmiképp nem szeretnék összeveszni egy egész közösséggel a foci miatt, ráadásul úgy, hogy ez még pénzembe is kerül. A jelenlétem még nyomasztó is lehetett, hisz ahány meccsen személyesen is ott voltam, a csapat mindig kikapott, vagy maximum döntetlent ért el. Úgy tűnik, a távozásom volt a legjobb döntés, hisz a csapat megtáltosodott és minden meccsét megnyerte, aminek úgy gondolom, mindannyian örülünk."
Hát, az érmihályfalviak minden bizonnyal... Ha a politikus egy kicsit ellent tudott volna állni az apai érzelmeknek, a győzelmi sorozat talán hamarabb is bekövetkezett volna, és akkor az érmihályfalvi szurkolótábor (= szavazóbázis) ünnepelte volna a politikust, a csapat érdekében. A csapatéban, melyben a fia is ott lett volna - és ennek már az apa is örülhetett volna.

Így azonban szakadt a bábruha, elzárult a pénz-csap - bár hivatalossá nem lett a szakítás. Az Unirea hazai, nyögvenyelősen összejött pénzből nyerte meg a bajnokságot, megmutatva: így is ment!

A veszett fejsze nyele után kapkodva, a siker kapujában a támogató beígért: "Ha van egy kis szerencsénk, akkor mindenkinek beteljesülhet a vágya. Az enyém is, és az érmihályfalviaké is, hisz egy magyar csapat lehet újból Bihar megye bajnoka. A szerdai meccset kell már csak megnyerni. Most se megyek el – már csak babonából sem, hisz így biztos nyernek. De azért, hogy ne csak lélekben legyek velük, felajánlok minden kezdő játékosnak 10 millió lej prémiumot, és ennek a felét azoknak a cseréknek, akik játszanak, amennyiben nyer a csapat. A szurkolók győzelmi ünnepségébe pedig 25 millió lejjel szállok be. A pénzt a csapat elnökének fogom odaadni. Gratulálok az eddigi eredményekhez. Hajrá Érmihályfalva!" (Az összegek természetesen a lej régi értékében vannak megadva.)
Lehet, neki lesz igaza: a siker úgy is összejött, hogy ő kevesebb pénzt fektetett bele - és lesz ő rá még szükség, ha a csapat megnyeri a megyeközi osztályozót, és a C-ligában folytatná...
A játékosok bizakodtak, hogy megkapják a beígért prémiumot, ha már nyílvánosan megígérték nekik. Bár nem hiszem, hogy a meccs hevében ez valakinek is az eszébe jutott, nekem igen őszintének tűntek a győzelem utáni könnyek.

Jó kérdés: hogyan tovább? Mindenki nagyon óvatos. Előbb legyünk túl a sokat emlegetett osztályozón, és siker esetén lehet beszélni a továbbiakról. Szerintem meg nem ártana előtte is. Persze én nem vagyok politikus. Ha az lennék, lehet én is úgy tennék, hogy sikertelenség esetén majd nem lehet hivatkozni az ígéreteimre, esetleg azt mondom majd, hogy na, milyen jó, hogy nem köteleztem el magam semmilyen szinten. A sikert meg eleve nem kell majd magyarázni, a további tervekhez úgy is pénz kell, és a pénzt sem kell magyarázni. Tehát mindkét esetben jól jönnék ki a dologból.
Hogyan tovább? Egy hét múlva talán már tudni fogjuk. Jövő szerdán az Unirea a Máramaros megyei bajnokkal játszik osztályozót Zilahon.