Tegnap előtt és tegnap este Verebes István rendező (és még sok minden) volt a vendég.
Verebest sokan nem szeretik - én igen. Nem szeretik például az olyan megjegyzéseiért, melyeket alább idézni fogok, s melyek azért kerülnek ide, mert - bár ő a színházi életről beszél - más területeken, és Magyarországon kívül is értelmezhetőek.
-A téma: hogyan kerülhetne a helyére a színházra elköltött pénz, és oda kerül-e, ahová kellene: ...olyan dönt, aki azt sem tudja, egy százas szög mibe kerül, nemhogy egy díszlet. Vagy, hogy mit lop el az igazgató? Mondjuk az a díszlet, ami 40 millióba került, de csak 14-ben kerül, mert a vállalkozótól vissza kap nyolcat... Amikor ezt mondom, akkor az a válasz, hogy, hát igen, egyszer ezt rendbe kellene tenni, de ezt hallom 40 éve...
-A téma: a Kádár-korszak kabaréja: ...mindenki pontosan tudta, mi az a 6 dolog, amit ne érintsen: 1956, a marxizmus alapvetése, a Szovjetunióval való megbonthatatlan barátság, Kádár és Brezsnyev elvtárs '56-os szerepe, Románia. Kész. Ezekre csak utalt az ember a sorok között, azt elnézték. (...) Ma nem 6, hanem 66 tabu van. Nem lehet X bankot bántani, mert az adja a pénzt, nem lehet Y urat, mert az valakinek a heverja, ez a rádió MSZP-s, a másik Fidesz-es.
-A téma a Nemzeti Színház körüli vita: ...nem az érdekli őket, hogy az Alföldi jó színházat csinál vagy rosszat, az érdekli, hogy van nekik egy káderük, akinek oda akarják adni a Nemzeti Színházat. De fordítva is így volt. (...) Itt cimboraságokról van szó.
Ennyi az ízelítő, lehet morfondírozni. Ha ráismersz valakire, az nem a véletlen műve.
Aki kíváncsi erre a beszélgetésre - vagy a többire is akár - itt megtalálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése