Akikért a harang szólt...

Június 27. - László napja.
Pár órája, hogy véget ért Veres László Zsolt, és nagymamája, Salati Ilona temetése Nagyváradon, a Rulikowski temetőben.
A Steinberger kápolna előtt Kerekes József nagyárad-rogériuszi lelkész miről is beszélhetett volna búcsúztatójában, mint nagymama és unokája szeretetteljes, még a halálban is összefonódott kapcsolatáról. Tehetség és képmutatás nélküli hitvallás - talán ez a két szó volt a legtalálóbb a két koporsó előtti beszédben...

...mely hangsúlyozta azt a családi indíattatást, ami nagyszülei révén Zsoltban kiteljesedett: tudásban, emberségben, zenei tehetségben.
Több százan voltunk a temetésen...

...ahol búcsúzott a rogériuszi lelkész és a gyülekezet kórusa Salati Ilonától, Balázs Dénes és Balázsné Kiss Csilla lelkészek és az érmihályfalvi kórusok Veres László Zsolttól. Illetve nem is lehet ezt így elhatárolni, hiszen közös a gyász.
Hihetetlen, hogy hány településről láttam embereket a Nagyvárad-Érmihályfalva-Margitta "háromszögből". Hogy mennyien is voltunk igazán, akkor látszott jobban, mikor a menet elindult a sír felé:

...és a kocsi után még mindig csak jöttek, jöttek:

A közös sír körül pedig mindenki állt, ahol tudott:

A sírkőn már ott voltak a friss vésések...
A hantolás ideje alatt a két kórus váltva kezdett énekekbe, erősítve egymás hangját.
A sok-sok virág és koszorú elborította a sírt:

A Zsoltot övező érmihályfalvi szeretetre jellemzőnek érzem, hogy találkoztam olyannal a temetésen, aki - más lehetősége nem lévén - alkalmival is (stoppal) nekivágott az útnak! Aki a későbbiekben kegyeletét akarja leróni, vagy csak egyszerűen fel akarja keresni a sírt, az viszonylag könnyen megtalálja: a kápolna előtti sétányon kell menni az utolsó kanyarig, s ott balra tovább. A temető oldalsó kerítésétől az ötödik sorban van, a már temetőn kívüli út túloldalán lévő sorházak első házával egyvonalban.
A nagyvárad-rogériuszi és az érmihályfalvi református templomban is a vasárnap délelőtti istentiszteleteken fognak megemlékezni az elhunytakról. (Illetve Székelyhídon is lesz megemlékezés a csütörtök este 19 órakor kezdődő istentiszteleten - másról pillanatnyilag nem tudok.)
Az élet pedig - bármilyen fájdalmas és hihetetlen - megy tovább. Akár ennek jeléül is vehettük, hogy már a temetés ideje alatt is többször jött-ment szinte karnyújtásnyira tőlünk a temetőt karbantartók idegesítően zajos traktora, felettünk repülőgép húzott el.
"Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."
                                       (Ernest Hemingway: Akiért a harang szól)