Tudománytalan ötlet

A minap Budapesten járva betértem a Halászbástya közvetlen szomszédságában lévő élelmiszerüzletbe, azzal a körmönfont gondolattal, miszerint ott sokkal olcsóbban lehet harapnivalóhoz jutni, mint az utca másik oldalán, ahol az árusok a műemlék okán magasabbra srófolják áraikat. Nem is csalódtam, viszont annál jobban meglepődtem, mikor a kereskedés plafonján lévő hangszóróból egy román rádióadó szignálját hallottam, majd román nyelvű konferálás után egy román könnyűzenei sláger szólalt meg. Másként nem történhetett, mint a világháló útján jutott el ez az adó a Budai Várba. Ottlétem alatt nem tapasztaltam a boltban tartózkodók tiltakozását a román szavak ellen. 
Mint tudjuk, országúton hosszú a jegenyesor hazáig, s míg csizmánk talpa helyett az autóbusz kereke kopik, szórakozást talál magának az emberfia. Főleg a fiatal, kinek mindenféle elektronikus ketyerék is segítségére vannak. Így a ma már nem csak beszélgetésre való telefonok gombnyomásra ontják a slágereket. A fiatal pedig spontán kórust alakít társaival és a telefonjával. Nem okoz gondot sem az angol nyelv, de sem a román. Láss csodát, a magyar anyanyelvű fiatal botlás nélkül énekli a román slágert. Erről jutott eszembe: talán nagyobb foganatja lenne a mindennapokbeli boldogulást szolgáló román nyelv tanításának a magyar gyerekek irányába, ha azt nem a tekervényes nyelvtani szabályok, és bakafántos, máskor sosem használt tájszavakkal tűzdel irodalmi begyepesedések felől közelítenék meg, hanem mondjuk az általuk kedvelt műfajok felől. Urambocsá' talán még a könnyűzenét is fel lehetne használni ehhez. Belátom, ez elég "tudománytalan" ötlet, de ha valódi lenne a cél, akkor talán ezt a meglepő eszközt is szentesíteni lehetne.

Ha megnövök, korrupt leszek!

Olvasom, hogy az uniós pénzekkel történő csalások száma Romániában 2012-ben megháromszorozódott 2010-hez képest. Még, hogy nincs haladás, fejlődés: ezen a téren 2 év alatt triplázódott a hatékonyság. Van itt teljesítmény, csak meg kell jól választani a működési területet.
Erről jutott eszembe egy 2009-es írásom, amit akár ma is írhattam volna:
 

                      Ha megnövök korrupt leszek

Egy felmérés kérdésére adott válaszában egy hatéves (!) kislány azt mondta, ha nagy lesz, korrupt tisztviselő szeretne lenni, mert azoknak "mindenük megvan". Ezek a fiatalok?! Bezzeg régen még tűzoltó, meg katona akart lenni az ember gyereke. Meg persze juhász, ami adott esetben manapság sem lehet rossz bolt, hiszen még fociklub tulajdonosa, meg EU-parlamenti szék koptatója is lehet az egykori suba-lakó*. Jaj, még a végén elfelejtem: az említett kislány kínai, a felmérés Kínában volt, mielőtt bárki másra gondolna. A kommunista Kínában, ahol a kilátásba helyezett halálbüntetés sem rettenti el az irigyelt tisztviselőket a jobb élettel kecsegtető korrupciótól. Hu Csin-tao kínai elnök szerint a korrupció számít a kommunista párt legitimitására leselkedő legnagyobb veszélynek. Micsoda áldás, hogy nálunk megszűnt a kommunizmus! Na, nem azért, mert azzal együtt eltűnt a korrupció, hanem mert - ha itt is a vasszigor érvényesülne - bizony felhólyagosodna a bakó tenyere. Nálunk demokrácia van. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy nincs nyakazás, másrészt nincs kivételezés. Vagyis az a kislány, ha nem kínai lenne, nem csak a tisztviselőket irigyelhetné, hanem szinte bármelyik szakma távlatokat nyitna neki, hogy meglelje a számítását.

                                                             (*Utalás Gigi Becali juhászból lett mágnásra.)

(Megjelent - Rencz Csaba: Közeli történelem, 2012, Nagyvárad, 160. oldal) 

                                                                                                           (Illusztráció: maszol.ro)

 

A magánvállalatok az európai uniós pénzek lenyúlása tekintetében immár felülmúlják az állami cégeket. A brüsszeli támogatásokkal történt csalások Romániában 2012-ben megháromszorozódtak 2010-hez képest – derül ki a Románia Akadémiai Tanács kutatási igazgatója, Răzvan Orăşanu által nemrégiben bemutatott statisztikából. - See more at: http://www.maszol.ro/index.php/hatter/20635-hova-tunnek-el-az-unios-penzek-romaniaban#sthash.8P6Dp2ur.dpuf

A magánvállalatok az európai uniós pénzek lenyúlása tekintetében immár felülmúlják az állami cégeket. A brüsszeli támogatásokkal történt csalások Romániában 2012-ben megháromszorozódtak 2010-hez képest – derül ki a Románia Akadémiai Tanács kutatási igazgatója, Răzvan Orăşanu által nemrégiben bemutatott statisztikából. - See more at: http://www.maszol.ro/index.php/hatter/20635-hova-tunnek-el-az-unios-penzek-romaniaban#sthash.8P6Dp2ur.dpuf

Bundagyanús elismerés

Váratlan elismerést kapott a magyar labdarúgás a napokban. 
Nem, nem az egykori Aranycsapat eredményeiről emlékeztek meg valahol a világban, nem is a még élő tagok vehettek át valamilyen plakettet, de még csak nem is a legutóbbi "aranycsapatot", a nyolcvanas évek elején/derekán még a világranglista élmezőnyébe kapaszkodott gárdát érte dicséret, amelyik elindulva a lejtőn azért már beleszaladt egy szovjet 6-0-ba. Nem, a kortárs csapatot illette elismerés: bunda gyanújával vizsgálták a hollandok 8-1-es győzelmével véget ért világbajnoki selejtezőt! Az UEFA minden hatáskörében rendezett meccset vizsgál egy "szűrőrendszerrel", és feltűnt nekik, hogy a találkozó előtt szokatlanul sokan fogadtak nagyobb összegekben a hollandok nagyarányú győzelmére. A vizsgálat megállapította, hogy nincs alapja a feltételezésnek. Vagyis csupán "szokatlanul sokan" felmérték a reális állapotot, és nem bíztak a "matematikai esélyében", amit Magyarországon némelyek a végsőkig emlegettek. 
A pillanatnyi helyzetben a mai magyar focinak már a bunda gyanúja is egy elismerés. Hogy ez nem sok büszkélkedésre ad okot? Hát, amilyen a foci, olyan az elismerés...

                               Ehhez nem volt szükség bundára... (fotó: atv.hu)

Hírünk a világban

Ha az emberhez számára ismeretlen nyelven szólnak, reflexszerűen azon az idegen nyelven válaszol, amit ismer. Ami nem mindig előny, és nem csak azért, mert nem tudja megértetni magát. 

Történt, hogy egy ismerős átszállással utazott egyik nyugat-európai országból a másikba. A tranzitban "idegenül" szóltak a romániai magyarhoz, aki, ugye, hirtelen románul válaszolt. Mindez összevágott az útlevelére írtakkal... Többet nem kérdezték, érezhetően megfagyott körülötte a levegő, és szemmel láthatóan távolabb húzódtak tőle a sorban állók, szorosabban fogva táskáikat. 

Másik eset. 

Román anyanyelvű polgár egy délnyugat-európai országban betért egy üzletbe. Az ország nyelvét jól tudó ugyancsak román kísérője csevegett az eladóval, aki a pultra tengernyi holmit rakott eléjük, válogassanak. A két vevőjelölt anyanyelvén vitatta meg, mi legyen a vásárfia. Vesztükre: az eladó meghallotta a román szót, és mint a villám halámolta össze a kirakott holmikat, eltüntetve a pult alá, majd kitessékelte őket az utcára. Az ő boltjában többet senki nem fog lopni - kiáltotta utánuk. 

Hírünk a világban. 

Hogy nem konkrétan a mienk? 

Kit érdekelnek a részletek rajtunk kívül?

 

Kiterjesztett szárnyakkal

Az '56-os Érmihályfalvi Csoport emléktáblájával egészült ki 2013. október 23-án az érmihályfalvi Széchenyi téren a 2006-ban avatott főnixmadár-emlékmű. A csoport 31 tagú volt, valamennyiük neve ott van az egykori perük helyszínén, a Nagyvárad-velencei római katolikus kultúrházban 2008-ban, a per fél évszázados évfordulóján leleplezett emléktáblán is, ez volt a minta. Érmihályfalván mégis csak 30 nevet lehet olvasni, éppen a Sass Kálmáné hiányzik róla, aki hosszú évekig, évtizedekig volt a helyi reformátusok lelkésze, a régió társadalmi életének kimagasló egyénisége. Mint az akkori koncepciós per első számú "kiszemeltjét", ki is végezték, mint azt jól tudjuk. Bár 1989-ben állítólag egy antikommunista forradalom volt Romániában, és éppen az addig regnált hatalom megdöntési kísérletében találták vétkesnek annak idején a tiszteletest, azóta sem rehabilitálták. Nem volt erre elég az elmúlt 24 év, pedig - ugyancsak állítólag - egy demokratikus társadalom épül már majd' negyed százada. Borúlátóbbak szerint a mai idős- és középgeneráció nem is fogja megérni ezt a rehabilitációt... Aki nem hamisítja a történelmet, az nem hallgatja el Sass Kálmán nevét, ugyanakkor köztérről lévén szó, az érvényes törvény szerint neve nem jelenhet meg köztéren feltüntetve. Az érmihályfalvi táblán egy kiterjesztett szárnyú sas "helyettesíti"  a halála után még ennyi esztendővel is egyesekben rettegést keltő nevet. Mutatva, hogy a szárnyalásnak nem lehet gátat szabni, esetleg a szárnyakat lehet csak rácsok mögé száműzni. Ideig-óráig.

Elmaradt adomány

A tinédzserkorúnak látszó lány egy széket hozott, hogy az anyjának tűnő nő felállhasson rá. A földön állva ugyanis nem érte fel a szekrény ajtaját, amit mód felett szeretett volna kinyitni. A szék elég magasnak nézett ki az akcióhoz, ezért az anya akkurátusan lehúzta cipőjét, zokniban lépett a székre, mely inogott kicsit, de a célnak megfelelt. Óvatosan kiegyenesedett, megkapaszkodott a szekrény ajtajának fülében, egyszersmind már nyitotta is lefelé. Mögé nézett, de csalódott: semmit nem talált. A nehéz vasajtó hangos csattanással vágódott a helyére. Ugyanis úgy van kitalálva, hogy ne maradjon nyitva. Sőt, olyan öblösre van kiképezve, hogy amikor valaki beleteszi a számára már hasznavehetetlen ruhaneműt, visszazáráskor a holmi a szekrény gyomrába hulljon. Csak akkor maradt elérhető karnyújtásnyira valami, ha a tároló rész már megtelt. Ám a gyűjtőkonténert viszonylag sűrűn ürítik a mások megsegítésével foglalkozó szervezet emberei, akik az ilyen fehér vasszekrényeket elhelyezik az utcákon. A két nőnek most nem volt szerencséje, pedig látszott rajtuk, maguk is rászorultak lennének, ám ők az önkiszolgálás módszerét alkalmazzák. Az anya, lánya karjába fogódzva, lelépett a székről, s míg visszahúzta nyűttes lábbelijét, a lány visszatette a széket a közeli bár teraszára, ahonnan kölcsönvette. Belekapaszkodtak ki tudja mivel degeszre tömött, kopott reklámszatyraikba, és csendesen elballagtak. Talán majd legközelebb.

                                                 Az  érdeklődés  tárgya...

Sorsok szemlesütve

Halk szavú legényke szólított meg nemrégiben az utcán: ugyan adnék neki valami ennivalót. Nem követelőzött, szinte alázatosan kért. Egy közeli faluból érkezett, több családtagja is rója az utcákat, mindenki gyűjt, amit tud, mondta faggatózásomra. Tudom, ma már a kéregetők se a régiek, de nem úgy nézett ki, mint aki valami átverésben sántikál. Megsajnáltam, adtam neki kéznél lévő ezt-azt, ahogyan eltette, láttam a szatyrában volt már élelmiszer összeöntve. Halkan mondott egy köszönömöt, látható restelkedéssel sompolygott el. 
Nem gyermeknek, nem embernek való sors... 
Idősek sincsenek jobb helyzetben. Osztják az EU-s élelmiszersegélyt. Idős néni nem érti a helyzetét, miért nem kap, mikor tavaly kapott?! Tavaly 400 lej alatt volt a nyugdíja, azóta volt egy nyugdíjemelés, amitől a jövedelme 402 lejre "nőtt" - ez a 2 lej lett a kerékkötő (de van akinek eggyel lett több a határértéknél, sőt, akinek éppen 400 lej, ami ugyancsak kizáró ok). A néni nem érti: még 10 lejjel sem kap többet, mint tavaly, ellenben elesik a többfajta élelmiszertől, ami nem 10, vagy 12X10 lejnyi. Miért teszik ezt vele?! 
 Újabb miért: miért tiltja le a törvény az iskolást az iskolabuszról, csak azért, mert nem a járművet üzemeltető tanintézménybe jár, és kárhoztatja tucatnyi kilométer legyalogolása utáni padba ülésre, odafigyelésre?
Olvasom az ország belügyi híreit: nagy emberek napi panamái, vitái, ravaszkodásai. 
Hol áll azokhoz egy szatyor alamizsna, 10 lej nyugdíjemelés, a kilométereket rovó diákláb?!

 A nagyváradi Sas palota átjárójában alvó utcagyerek, pár évvel ezelőtt (saját fotó)