Tudománytalan ötlet

A minap Budapesten járva betértem a Halászbástya közvetlen szomszédságában lévő élelmiszerüzletbe, azzal a körmönfont gondolattal, miszerint ott sokkal olcsóbban lehet harapnivalóhoz jutni, mint az utca másik oldalán, ahol az árusok a műemlék okán magasabbra srófolják áraikat. Nem is csalódtam, viszont annál jobban meglepődtem, mikor a kereskedés plafonján lévő hangszóróból egy román rádióadó szignálját hallottam, majd román nyelvű konferálás után egy román könnyűzenei sláger szólalt meg. Másként nem történhetett, mint a világháló útján jutott el ez az adó a Budai Várba. Ottlétem alatt nem tapasztaltam a boltban tartózkodók tiltakozását a román szavak ellen. 
Mint tudjuk, országúton hosszú a jegenyesor hazáig, s míg csizmánk talpa helyett az autóbusz kereke kopik, szórakozást talál magának az emberfia. Főleg a fiatal, kinek mindenféle elektronikus ketyerék is segítségére vannak. Így a ma már nem csak beszélgetésre való telefonok gombnyomásra ontják a slágereket. A fiatal pedig spontán kórust alakít társaival és a telefonjával. Nem okoz gondot sem az angol nyelv, de sem a román. Láss csodát, a magyar anyanyelvű fiatal botlás nélkül énekli a román slágert. Erről jutott eszembe: talán nagyobb foganatja lenne a mindennapokbeli boldogulást szolgáló román nyelv tanításának a magyar gyerekek irányába, ha azt nem a tekervényes nyelvtani szabályok, és bakafántos, máskor sosem használt tájszavakkal tűzdel irodalmi begyepesedések felől közelítenék meg, hanem mondjuk az általuk kedvelt műfajok felől. Urambocsá' talán még a könnyűzenét is fel lehetne használni ehhez. Belátom, ez elég "tudománytalan" ötlet, de ha valódi lenne a cél, akkor talán ezt a meglepő eszközt is szentesíteni lehetne.