Sorsok szemlesütve

Halk szavú legényke szólított meg nemrégiben az utcán: ugyan adnék neki valami ennivalót. Nem követelőzött, szinte alázatosan kért. Egy közeli faluból érkezett, több családtagja is rója az utcákat, mindenki gyűjt, amit tud, mondta faggatózásomra. Tudom, ma már a kéregetők se a régiek, de nem úgy nézett ki, mint aki valami átverésben sántikál. Megsajnáltam, adtam neki kéznél lévő ezt-azt, ahogyan eltette, láttam a szatyrában volt már élelmiszer összeöntve. Halkan mondott egy köszönömöt, látható restelkedéssel sompolygott el. 
Nem gyermeknek, nem embernek való sors... 
Idősek sincsenek jobb helyzetben. Osztják az EU-s élelmiszersegélyt. Idős néni nem érti a helyzetét, miért nem kap, mikor tavaly kapott?! Tavaly 400 lej alatt volt a nyugdíja, azóta volt egy nyugdíjemelés, amitől a jövedelme 402 lejre "nőtt" - ez a 2 lej lett a kerékkötő (de van akinek eggyel lett több a határértéknél, sőt, akinek éppen 400 lej, ami ugyancsak kizáró ok). A néni nem érti: még 10 lejjel sem kap többet, mint tavaly, ellenben elesik a többfajta élelmiszertől, ami nem 10, vagy 12X10 lejnyi. Miért teszik ezt vele?! 
 Újabb miért: miért tiltja le a törvény az iskolást az iskolabuszról, csak azért, mert nem a járművet üzemeltető tanintézménybe jár, és kárhoztatja tucatnyi kilométer legyalogolása utáni padba ülésre, odafigyelésre?
Olvasom az ország belügyi híreit: nagy emberek napi panamái, vitái, ravaszkodásai. 
Hol áll azokhoz egy szatyor alamizsna, 10 lej nyugdíjemelés, a kilométereket rovó diákláb?!

 A nagyváradi Sas palota átjárójában alvó utcagyerek, pár évvel ezelőtt (saját fotó)