Ha
az emberhez számára ismeretlen nyelven szólnak, reflexszerűen
azon az idegen nyelven válaszol, amit ismer. Ami nem mindig előny,
és nem csak azért, mert nem tudja megértetni magát.
Történt,
hogy egy ismerős átszállással utazott egyik nyugat-európai
országból a másikba. A tranzitban "idegenül" szóltak a
romániai magyarhoz, aki, ugye, hirtelen románul válaszolt. Mindez
összevágott az útlevelére írtakkal... Többet nem kérdezték,
érezhetően megfagyott körülötte a levegő, és szemmel láthatóan
távolabb húzódtak tőle a sorban állók, szorosabban fogva
táskáikat.
Másik eset.
Román anyanyelvű polgár egy
délnyugat-európai országban betért egy üzletbe. Az ország
nyelvét jól tudó ugyancsak román kísérője csevegett az
eladóval, aki a pultra tengernyi holmit rakott eléjük,
válogassanak. A két vevőjelölt anyanyelvén vitatta meg, mi
legyen a vásárfia. Vesztükre: az eladó meghallotta a román szót,
és mint a villám halámolta össze a kirakott holmikat, eltüntetve
a pult alá, majd kitessékelte őket az utcára. Az ő boltjában
többet senki nem fog lopni - kiáltotta utánuk.
Hírünk a
világban.
Hogy nem konkrétan a mienk?
Kit érdekelnek a részletek
rajtunk kívül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése