A restaurátorok úgy tudják meg a legbiztosabban, hogy egy műemléktemplomban hol kell keresni egy rejtett freskót, ha megnézik, hol vannak a villanyvezetékek: a mesterek különös érzékkel vágnak bele - az egyébként nem látható - értékes festményekbe. Ezt egy, a restaurátori szakmában jártas ismerősöm mondta félig viccesen, ám félig komolyan, amikor az alábbi fotómontázs bal oldali darabját megmutattam neki - és amikor magához tért a röhögéstől. A képeket ugyanis én készítettem, ám mindeddig ódzkodtam közszemlére tenni őket.
Ám most olvasom: Zsilvásárhelyen (Târgu Jiu) a Szent Miklós és Szent András templomban a hőközpontot szerelő "mesterek" nem sokat vacilláltak és a kivezető cső számára egyszerűen ott fúrtak egy lyukat, ahol éppen ... kellett. Ez a hely pedig egy falfestmény férfi tagjának - hogy is mondjam? - nemes testrészén vezetett át. A helyzetet súlyosbítja, hogy a tönkretett freskón az 1795-ben épített templom alapító házaspárjának férfitagja, bizonyos Andrei Schevofilax látható. Az alkotást azóta, a múlt század elején restaurálták, a mostani "művelet" azonban mindezt már érdektelené tette, ám eddig ki hallott róla? Ugye?
Szóval, az a templom, ahol én a képeimet készítettem, közel sincs ilyen régi, festményei sem mondhatóak különösebb művészi értékkel bíróknak (bár nem vagyok szakértő), ami persze nem indokolta, hogy milyen nevetségesen elbánjanak velük. Megjegyzem, a fotók közel három éve készültek, és nem tudom, az akkori állapot érvényes-e még. Hogy hol van (vagy volt) mindez? Hát, Bihar megyében, de nem akarom gúny tárgyává tenni a közösséget. A látottak szerint lehet ott baj így is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése