"Egy könyvnek mindig a végét olvasom el először, hogy ha esetleg meghalnék közben, legalább tudjam, mi lett a vége."
Az Oscar-díjra háromszor jelölt amerikai Nora Ephron mondta ezt, s író (is) lévén, biztosan tudta mit beszél. Nos, a vasárnap volt romániai elnökválasztás első fordulójával is valami hasonló módon vagyunk. Részben. Ugyanis mi nem kell semmit elolvassunk, ellenben mégis tudjuk mi lesz a vége. Mindig ugyanaz a vége. Már most tudjuk, mi lesz a második forduló vége.
Visszatérve az első fordulóhoz: pontosan lehetett tudni, kik azok, akik szinte semmi támogatottságot nem élveznek, egyszerű biznisz volt nekik és "üzlettársaiknak" az egész felhajtás. Ki nem tudta, hogy kik azok, akiknek van ugyan némi támogatottságuk, de a végső eredménybe nem szólhatnak bele, csupán a hangjukat akarják hallatni? Ki nem tudta, ki az, aki úgy tesz, hogy ő lehet a változás embere, de persze nem lett az, s most nagy a csalódás... Ki nem tudta, hogy kik jutnak a második fordulóba, és ki nem tudja, hogy mi lesz abban a második fordulóban?!
És kit ér meglepetésként, hogy akiknek valójában semmi súlyuk, szüntelen járják pávatáncukat a partvonal külső oldalán, hátha valaki végre figyelembe venné már őket, hogy bekerüljenek a buliba?!
Már 30 éve ilyen unalmas "regény" ez a romániai szavazás, ami annyiban nevezhető választásnak, hogy mindig és újra a kisebbik rosszat próbáljuk kiválasztani. De ez a mondat is annyira unalmas már, mint egy regény, amelyiknek előre elolvastuk a végét.
(fotó: youtube)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése