Az ember, aki átment(em) a hídon

Munkámból adódóan voltam először Esztergomban. A részletekből csak annyira emlékszem, hogy egy érmelléki borászok alkotta delegációval mentem, akik a Bazilikába vitték boraikat a Szent János-napi boráldásra. Arra nem, hogy, melyik évben volt ez, de legalább, sőt, inkább több, mint másfél évtizede. Az biztos, hogy 2007 előtt, hiszen Magyarország még nem volt a schengeni övezet tagja. 
Egy napos volt a kiruccanás, a "hivatalos" program mellett nem sok minden fért bele, de a Bazilika melletti, akkor még viszonylag új koronázási szobrot megnéztük, és elmentünk a Mária Valéria hídhoz is, a magyar oldali hídfőhöz. A szlovák oldalra akkor persze még nem lehetett átmenni - mint mondtam, a schengeni övezet még csak álom volt akkor - de egy kicsit adtunk a sebzett magyar léleknek, háborogtunk a történelmi igazságtalanságon. 
A minap újra Esztergomban járhattam. Bár egy schengeni határ átlépése már nem jelent újdonságot, nem hagyhattam ki, hogy át ne ballagjak a hídon Párkányba. Egy kicsit persze rákészültem az élményre. "Szemeztem" a híddal a Kálvária dombról, a már említett koronázási szobortól, majd a Bazilika kupola alatti oszlopsoránál lévő körkilátótól. 
Utóbbiról már sasoltam, hogy valóban van-e gyalogosforgalom. Volt. Hát akkor...
Jöttek-mentek a magyar és a szlovák rendszámú autók, idősek és fiatalok gyalog vagy biciklivel. Fiatalember hátán iskolatáska-hátizsák, a fejhallgatójára ügyel menet közben, lehet, éppen iskolába jár át Esztergomba. Egy idősebb pár bevásárlótáskát húz maga után, ideát biztos olcsóbb a cucc. Ügyet sem vetnek rám, biztos láttak már ilyen csodabogarakat, aki a híd közepén lévő, a határt jelző szlovák, később a magyar táblával próbál fotózkodni. Csak ki ne lépjek az 1+1 sávos autóútra, mert a járművek szinte egymást érik, az oszlopoktól meg nem látnának a sofőrök. Átmentem Párkányba (én nem fordultam vissza, mint 2009. augusztus 21-én Sólyom László akkori magyar köztársasági elnök), az első elágazásig, közben elolvastam a szlovák meg magyar feliratokat, onnan is megbámultam a Duna felett a Bazilikát, majd visszaindultam. A magyar oldalon, a hídfőn lévő Magyar Királyság-címernél fotózkodtak valakik - ez megnyugtató, nem csak én turistáskodom itt. 
A hegymászók szokták mondani, hogy azért kell felmenni a hegyre, mert ott van. Ezt eddig elég botor magyarázatnak gondoltam. Ha most tőlem megkérdezné valaki, miért mentem át a hídon, hát...., mert ott volt. S mert csak úgy megtehettem.
- A híd a Bazilika kupolája alól, ott jobbra (kattints rá, úgy nagyobb):

- A Kálvária dombról a Bazilika, a Duna és odaát a szlovák oldal:

- A híd a koronázási szobortól:

- A határ innenső...

- ...majd onnansó oldalán:

- A Bazilika a párkányi Duna partról:

- Gyalogosok és autósok jönnek-mennek, ügyet sem vetnek a királyság-címerrel fotózkodóra: