A fogadóiroda egy forgalmas hely. Mindig történik valami, valahol valamilyen verseny mindig van: fociznak, kosárlabdáznak, jégkorongoznak, kutyát futtatnak. Fiatal fiúk és idős hölgyek egyaránt ismerik az új-zélandi focibajnokság harmadik ligájának esélyeseit is, megteszik tétjeiket, aztán hagyszóljon...
Főhősünk is mindennapi vendég volt a helyiségben, tette tétjeit mindenre, amire lehetett. Nem értett a sportokhoz, nem tudta, ki az esélyes, ki a jobb, egyszerűen nézte, mit csinálnak mások, vagy csak úgy, megérzésre ikszelt (vagy mit is kell ott csinálni). Csip-csup nyeremények le is estek némelykor, minden garas jól jön.
Ám nem csak a garas jött jól, de egyszer egy értesítés is az elöljáróságról, hogy ennyi meg ennyi összeget vissza kell fizetni a hatóságnak, ugyanis jogosulatlanul vett fel gyereknevelési támogatást.
Mi az, hogy jogosulatlanul? Hiszen a gyerekek mind megvannak, éppen hogy a nagyja vigyáz az aprajára, míg anyu megteszi a téteket például az agárversenyre.
Hát ez az.
Pár hete beütött egy "nagyobb" összeg, ami éppen elég volt ahhoz, hogy a családi bevétel összességében meghaladja a plafonértéket. Igaz, a fogadás nyereménye nagyságrendekkel volt kevesebb, mint az annak nyomán elvesztett támogatás, de a finánc nem kegyelmez.
Erre akár fogadást is köthetünk, még kutyafuttában is.
(Illusztráció: BorsOnline)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése