A legenda szerint Nagy Sándor hadvezér halála előtt három kívánságot fogalmazott meg temetésével kapcsolatban: 1. korának kiemelkedő orvosai vigyék koporsóját, hogy mindenki láthassa, mennyire tehetetlenek a halállal szemben; 2. kincseit szórják szét a temető útján, hogy mindenki láthassa: amit e világban szerzünk, az itt marad; 3. kezei lógjanak ki a koporsóból, hogy az emberek láthassák: amikor a legértékesebb kincs, az idő véget ér, ugyanúgy távozunk a világról, mint ahogyan születtünk – üres kézzel.
Az elmúlt évezredekben sokan sokféleképpen magyarázták ezeket a bölcsességeket és valójában erre épül A kolibri projekt című film is (nem tévesztendő össze a Jason Statham-féle Kolibri kód-dal).
Kitalált történetről van szó, ám annyira valósághű, hogy simán hihető. Arról van szó, hogy a szuperszámítógépek tőzsdei ügyvitelének korában a másodperc töredéke alatt lehet dollármilliókat nyerni vagy veszteni. Az idő tehát a szó szoros értelmében pénz, a főszereplők pedig egy több ezer kilométeres kábel lefektetésével akarnak akkora időelőnyre szert tenni az adatátvitelben, amennyi idő alatt... a kolibri egyet csap a szárnyával! ("A kolibrik másodpercenként akár kétszáz csapást is végezhetnek apró szárnyaikkal" - natgeotv.com) Ez milliókat jelentene nekik, ellenlábasuknak viszont ugyanannyi veszteséget, és elindul a kaland. Nem hiába volt, hogy a stábot a világ első számú optikai kábelgyártója tanította be, olyan szöveget nyomnak, hogy sokszor nem is értettem, de az világos, hogy nagy pénzre megy a játék egy hihetetlenül kicsi időelőny megszerzése révén. Miközben egyre jobban belelovalják magukat a csatározásba, egyszer csak kiderül, hogy valóban az idő a legértékesebb - de egészen másként: néhány hónap, esetleg év az, ami a fiatal főszereplő életéből hátra van. Mennyire kevés, pedig ennyi alatt hányat csap egy kolibri?! És mindjárt más fényben látja a dollármilliókat. Éppen úgy, ahogyan Nagy Sándor látta a saját kincseit kb. 2350 évvel ezelőtt.
Mi változott?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése