Pár napja megállt a falióránk. Semmi baj, gondoltam, lemerült az elem. Vettem is egy újat, ami, mint megtudtam, a legritkábban vásárolt méretűnek számít. Ezen nem is csodálkoztam, hiszen az óra legalább 25, de lehet több éves, ráadásul orosz gyártmány és náluk ugye, még a vasúti sín is más méretű. A szerkezet el is indult, ám néhány óra múlva gyanús lett, hogy "megállt az idő", és igen, a mutatók megint megpihentek. Megmozgattam az elemet, rázogattam az egész órát, mely újra munkába lendült. Egy újabb darab ideig. Még erősködtem egy kicsit, aztán javíttatni vittem. A hajszálrugók és kis fogaskerekek ismerője megfigyelés alá helyezte a beteget, másnap pedig közölte a diagnózist: ennek az órának semmi baja. Mondtam, figyelje csak hosszabban, lesz az. És lett. De mi? Minden a helyén, eltörve semmi, az elem új. Megpróbálkoztunk a szerkezet általános takarításával, hátha az évtizedek alatt valami lerakódott, de bebizonyosodott, hogy nincs visszaút, lejárt az órám ideje. Időmérő ellenben csak kell, idegesítő, ha a rutinszerű pillantás a csupasz falat pásztázza, arról nem is beszélve, hogy nem tudom, mennyi az idő. Itt az ideje beújítani. Vettem is egy új órát, melyet a boltban természetesen ki is próbáltak: a csomagolás hátoldalán megvan a hely, amit kibontva be lehet helyezni egy elemet, a próba végett, nem kell az egész csomagolást leszedni. Mivel a vásárlás nyélbe üttetett, az elem maradt a helyén, én meg baktattam hazafelé az új szerzeménnyel. Ismerőssel találkoztam, váltottunk néhány szót, elváláskor pedig szemrevételezte órámat, megjegyezve: a te órád nem jól jár. Ja, magyaráztam, csak a kipróbálás miatt van benne elem, nincs beállítva.
Az óra azóta is jól működik, ám ismerősöm megjegyzése továbbra is a fejemben motoszkál: a te órád nem jól jár. Akaratlanul is megfogalmazta azt, amin hónapok óta tűnődöm. Valóban valami baj lehet az "órámmal", mintha másként járna, mint a legtöbb körülöttem élő sajátja. Mintha nem ugyanazt a "pontos időt" mutatná. Szerintem persze az enyém jár jól, de ki tudhatja?! A viccbeli sofőrnek is, aki az autópálya rossz oldalára keveredett, az volt az első gondolata, hogy miért jön ez a sok autós a rossz irányból?! Ez az érzésem felerősödött az utóbbi hetekben, mintha olyanoknak is másként járna az óramutatója, akikről azt hittem, azonos rugó mozgat. Talán egy elhúzódó geomágneses viharba keveredtünk. Bár egyre inkább meggyőződésem, hogy úgy jártunk, mint az a hajóskapitány, aki azért vitte rossz irányba hajóját, mert egy rebellis matróza mágnest csempészett az iránytű közelébe.
A már említett ismerősöm, új órámat látva, viccesen "megnyugtatott": ez nem fog olyan sokáig szolgálni, mint az előző, ma már más a minőség. Úgy érzem, ez a belső órával is így van: ha meg is találjuk és kidobjuk az iránytűt összezavaró mágnest, az irány már sosem lesz a régi. Félek, a mutatókat nagyon átállították, órás legyen a talpán, aki majd egyszer rendet tesz.
(fotó: depositphotos.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése