Amikor benne voltam a 99,99%-ban

Még katonaságom idején történt, hogy valami szavazást tartottak az országban. Nem most volt, 1985-ben, és már arra sem emlékszem, hogy éppen Bodzavásárban (Buzău) voltam-e, ahol az összesen 16 hónap java részét töltöttem, vagy Foksányban (Focşani), ahová valami tanfolyam elvégzésére vittek, illetve arra sem, hogy mi volt a szavazás tárgya. Arra azonban tisztán emlékszem, hogyan zajlott a voksolás, legalábbis a kaszárnyában (mondjuk, azon kívül sem lehetett sokkal másként). Szóval, szépen sorba kellett állni névsor szerint, aztán egy ajtón egy helyiségbe bemenni. Az ajtó mögött valaki a kezünkbe adta a szavazólapot, azzal elsétáltunk a terem közepén volt asztalhoz, a rajta lévő urnába bedobtuk azt, majd az átellenes oldalon volt ajtón kimentünk. A sor kényelmes, de folyamatos tempójú mozgásban volt, megállni, maszatolni nem lehetett, tehát egyrészt idő sem volt arra, hogy megnézzük kire-mire szavaztunk, másrészt szerintem nem is mertünk volna ott és akkor akciózni. Meg persze értelme sem lett volna. Nem emlékszem, kiderült-e nekünk, katonáknak, mi lett a szavazás végeredménye, de persze nem kizárt, hiszen volt kötelező újságolvasás, az akkori lapok (is) pedig bizonyára részletesen írtak a sikerről. Mert siker kellett legyen a végeredmény, nem lehetett kétséges, a Ceauşescu-időszakban (főleg annak vége felé) nem zárulhatott mással, mint 99,99%-os részvétellel, illetve "az ügy" melletti hasonló arányú kiállással, tudjuk ezt mindannyian, akik akkor már eszméltünk. 
Akkor még nem tudtam (pontosabban ott és akkor egészen másként gondoltam), hogy "a demokrácia létét és virulását" éppen a magas arányú szavazási részvétel bizonyítja. Ma már tudom, hogyan kell gondolni.