Azt ismeritek, hogy két magyar beszélget...

Az elmúlt napokból néhányat Magyarországon töltöttem, a célba éréshez pedig autópályán autóztam. Szokás szerint megálltam a pálya előtti egyik utolsó benzinkútnál, hogy megváltsam az úthasználati matricát (ami persze nem matrica, de ez mellékes). A pult mögötti hölgy elmondta - gondolom, munkaköri leírásába tartozik - hogy mennyi időre lehet váltani, az árakat, és kérdezte, melyiket kérem. Mondanom sem kellene, hogy magyarul beszélgettünk, mert hogyan is másként?! Hogy mégis mondom, annak oka, hogy amikor a rendszámot kellett bediktálnom, a hölgy felpillantott a kasszagép mögül, mintegy "leleplezésként" megállapítva: Románia. A hangsúlyt sajnos nem tudom reprodukálni írásban, gondoljátok hozzá... Nem volt mit mondanom, ez bizony kétségtelenül romániai rendszám. Fizettem, adta a visszajárót meg a cetlit, majd a "Viszlát"-búcsúzásomra kajánul válaszolt: Drum bun*. Lám, akinek volt gyerekszobája, az tudja mi az illem. Meg azért az sem baj, ha az ember fia / lánya beszél nyelveket. Most például szót érthetett egy romániai magyarral...
(*Jó utat - románul)

                        Nem azonos pályán mozogtunk... (Illusztráció: 24ora.eu)