Köztudott, ugye, hogy a birka mindent kilegel, a gyökeret is kitépi, így - ha nem is kő kövön, de - növény nem marad nyomában. Ráadásul, ahol a birka legel, ott más állat nem marad meg - mondják a hozzáértők. Amikor elöljárókkal beszéltem a témáról - ismétlem: bárhol a megyében - mindig azt mondták, hogy ez így nem mehet tovább, valamit tenni kell, a juhászok mindig messzi földről (általában Szeben környékéről) érkeztek, a legeltetésre soha senki nem ad engedélyt, stb. Olyan tervet is elémtettek, miszerint a szomszédos településeknek össze kell fogni, és ha mindenki kiebrudalja őket, akkor egyszerűen nem lesz hova menjenek, és eltakarodnak. És akkor végre nem legeltetik le a vetést, nem mennek be a tengeribe, az erdőbe, nem terjesztik a kullancsot. Aztán ... nem lett semmi. Általában. Persze, lehet, hogy itt-ott foganatosítottak valami intézkedést, de nem jellemző.
Legutóbb itt érintettem a legeltetési problémát, jelezve például azt, hogy ahol rendszeresen áthajtják a nyájat, ott egyszerűen elsivatagosodik az amúgy is homokos táj. A juhászok egyik trükkje, hogy amikor kérdőre vonja őket valaki, akkor igazolni tudnak valami helyeket, ahol legeltethetnek, és éppen útban vannak két ilyen hely között. Hogy közben is legel a birka, a közbeeső részeket is tönkretéve? Hát mégsem lehet az állat száját bekötni?!
A gond nem újkeletű - erre a minap találtam bizonyítékot, amikor olvastam Mikszáth Kálmán Az a fekete folt című novelláját. Ennek főszereplője Olej Tamás számadó juhász. A sztorit nem mesélem el (de érdemes elolvasni), számunkra most az az érdekes, hogy ez a juhász elég öntörvényű ember volt, és például "a tekintetes vármegyével" is összeakasztotta a bajszát néha. De azt is megoldotta. Hogyan? Idézek a műből:
"Egy-egy ajándékbárány még mindig telik Olejtől a szolgabírónak; annak a báránynak a mekegésétől nyomban elnémul az igazságszolgáltatás."
Ezek szerint így ment ez akkoriban.
És nagyon úgy tűnik, a birkák azóta sem felejtettek el jól mekegni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése