Belátásunk szerint

A vasárnapi népszavazás alkalmából előkerestem azokat a tudósításokat, melyek már több, mint öt évvel korábban fogalmazódtak: 2007 májusában is Traian Băsescu sorsáról kellett  - vagy kellett volna - döntenie a szavazópolgárnak. Az urnáktól távozók, vagy az urnához igyekvők véleménye felől érdeklődve többen úgy vélekedtek akkor, hogy bármi lesz az eredmény, a romániai politikai életben úgysem várható változás, a politikusok úgy is megtalálják mindig a kiskapukat, és valójában nincs is alternatíva, tehát tulajdonképpen mi között is választunk? Mintha most vasárnap mondták volna... És bizonyára mondták is sokan, hiszen úgy "szavaztak", hogy nem szavaztak - ami valójában egy olyan vélemény-nyilvánítás, aminek súlya is van, tekintve, hogy a részvételi arány is nyom a latban. Az urnáktól való távolmaradás különösen jellemző volt a magyarok által lakott településekre. Mint négy éve, amikor egyik politikusunk úgy fogalmazott, hogy "igazából nem éreztük magunkénak ezt a népszavazást". Hát, most sem. Főleg, hogy az RMDSZ országosan azt üzente, hogy mindenki cselekedjen belátása szerint. Szerintem ez volt a lehető legrosszabb üzenet: a tanácstalanokra bízni a döntést. Azt sugallni valójában, hogy "mi sem tudjuk, merre az arra". Információm szerint, látva a magyarság gyenge részvételét, a kormányon lévő pártok - mintegy válaszul - már vasárnap délután megüzenték az RMDSZ-politikusoknak: ne is nagyon számítsanak kormánypénzekre ezek után, bármi lesz az eredmény. Hát, sok jóra eddig sem számíthattunk. Csak most aztán ne tessenek majd a szavazókra mutogatni. Ők belátásuk szerint cselekedtek.

A fotón egy szavazásra, és az államelnök elleni voksolásra buzdító plakát. De, hogy valójában miről van szó - szerintem -, az alatta lévő, kicsit kilógó másik plakátról derül ki igazán (ahol megjelöltem):