Még jó, hogy futja demokráciára!

Július 29-én népszavazhatunk arról, hogy mi, a nép, leváltjuk-e a funkciójából felfüggesztett államelnököt. Nem először tesszük, illetve tehetnénk ezt meg, eljátszottuk ezt már 2007 májusában is. Akkor is több "érdekességgel" szolgált az ügy, például azzal, hogy a szavazást, vagyis az elnök leváltását kezdeményező pártok szavazóbázisa is nagyrészt Traian Băsescu mellé állt, aki maradt hivatalában.
Eltelt 5 év, és nagyjából most is azt gondolom erről a "demokratikus színjátékról", amit akkor gondoltam:
         
                   Vállalom: nem szavaztam!

A forradalom szót lejárató 1989–es hatalomváltást követően bizony nem tudtam volna elképzelni, hogy lehet az országban olyan választást tartani, amelyikre én nem megyek el. Úgy gondoltam, azért tört ki a demokrácia, hogy az ember hallathassa a szavát, szavazzon, szóljon bele a saját sorsába, meg ilyenek. Lányom az előtt a bizonyos forradalom előtt pár hónappal született, ő már más világban fog felnőni, gondoltam. Még pár hónap, s immár nagykorú lesz, bizony öregszünk. Nekem pedig van egy olyan érzésem, hogy egyszerűen lopják az életemet/életünket. Hát persze, hogy javult a helyzet: mondhatok (majdnem) bármit, igazolvánnyal mehetek az Európai Unióba, az egészségtelen házikolbász helyett ehetem az egészséges nyugati csipszet, stb. Itt volt ez a választás, és most először eldöntöttem: nem! Mármint, hogy nem megyek el, így nyílvánítok véleményt. Nem voltak kétségeim afelől, hogy megmagyarázzák, miért kellene a nemre, és miért az igenre pecsételnem. Viszont tudni lehetett, hogy a meccs le van játszva, csupán a felelősséget akarják az én (a választó) nyakamba varrni azok, akiknek már régen mással kellene foglalkozni, de saját érdekeik fáitól nem látják az ország bajainak rengetegét. Ráadásul az „enyéim” – miért pont most ne? – ismét egymásnak feszülnek. Megmakacsoltam magam: nem fogok tudatosan a vesztes mellé állni, de a „kisebbik rosszat” sem akarom. Elegem van, ne nézzenek bohócnak!

                                                                 (Bihari Napló, 2007. május 23.)
Öt évvel ezelőtt a népszavazás 60 millió lejbe került, a mostani 95,66 millióba fog. Drága dolog a demokrácia. Még jó, hogy futja rá.