Fekete-fehér szavazás

Mikor ezeket a sorokat írom, még tart a vita a bukaresti Parlamentben Traian Băsescu államelnök hivatalból történő felfüggesztéséről. A román tévéadók egyenesben közvetítik. Nem hiszem, hogy a már perecekkel ezelőtt is perceken belülre ígért szavazás kimenetele nagyon kétséges lenne, látva az USL-hengert. Írhatnám azt is, hogy pillanatnyilag - bár hivatalosan igen - nem tudni ki is az ország elnöke. Ugyanezt írtam két és fél éve:
                                      Kampány utáni letargia

Mikor ezeket a sorokat írom, még nem tudni ki lett az ország új elnöke. Azt viszont igen, hogy megszabadultunk végre, vége ennek a kampánynak is. De azt is mondhatnám, hogy egy újabb olyan politikai prostitúciós időszaknak, melyben ismét bebizonyosodott, amit amúgy is tudtunk: ha kell, akkor bárki bárkire szemet vet, arra is, akire máskor nem, és majd később megint nem, csak még most az egyszer, de tényleg, mert az érdek (természetesen a közé) úgy kívánja. Fellapoztam egy 1992 februári újságot, amikor az első helyhatósági választást tartották ('89 végétől addig kinevezések voltak). Akkor még volt bizalom, lelkesedés, hit, szavazói részvétel. Mára elfeledett pártok, politikusok nevei sorjáznak. Utóbbiak között néhány olyan szélkakas is persze, aki még ma is az első sorokból osztja az igazságot, ideológiák, meggyőződések (?) jöttek–mentek közben a talpuk alatt. Közel 18 év telt el azóta, és a politikai lövészárkok térképét látva azt hiszem, kevés az esélyem megérni, hogy valóban választhassak. Ha elfogadom, hogy magyarként magyarra kell szavaznom, hát elég szűk a választék. De tehetek–e másként, látva azokat, kiknek csak a szavazás pillanataiban kellek? El lehet–e ítélni azt, aki távolmaradt, hiszen az összefogás kézfogása sem érvényes már, és megcsömörlött attól, hogy végül mindig az a kérdés, melyik a kisebbik rossz? A rendszerváltásra emlékezünk ezekben a napokban. Arra, mikor még hittük, eljött a választás(ok) ideje. Eltel 20 év. Van–e választásunk?

                                                         (Bihari Napló, 2009. december 8.)

Akkor elnökválsztás után voltunk, most úgy néz ki, előtte. Ami nem változott, az a "politikai prostitúciós időszak" kifejezés, ami állandósult. Ami változott: az az időszak, amire visszatekinthetünk, már nem 18, hanem 20 év, a "rendszerváltás" óta meg 22.  Újabb két évet loptak el tőlünk.
Közben a tévében.
Egy szónokló "lebányászozza" az USL-képviselőket.
Băsescu, mintha végrendelkezne: vigyázzatok az országra, a törvénykezésre.
Ja, éppen azt teszik.
Eszembe jut fiatal kollégám, aki a legutóbbi választáskor nem szavazott a magyar jelöltre, mondván, úgy sincs esélye, inkább a liberális Crin Antonescura. Azzal indokolt, hogy viszonylag fiatal, európai gondolkodású, ő jelenthet alternatívát az országnak.
Íme, ez lett. Alternatíva.
"El lehet–e ítélni azt, aki (...) megcsömörlött attól, hogy végül mindig az a kérdés, melyik a kisebbik rossz?"

Most szavaznak.
Kételkedik-e valaki a színjáték eredményében?

(fotó: maszol.ro)